2007. július 6.

Gyógyszerfüggőség

Az Addiktológia és Drogambulancia sorozata - A dohányzástól a heroinig

A gyógyszerek általában tabletta formájában kerülnek forgalomba, s a függők szájon keresztül juttatják a szervezetbe, esetleg izomba vagy vénába oltják őket. A gyógyszerfüggőség főként az idősebbek körében jellemző, s gyakoribb a nőknél. Vannak olyanok, akik orvosi javaslatra kezdik használni szorongásos panaszok vagy alvászavar esetén, s először a felírt mennyiséget szedik. Később a beteg egyre nagyobb mennyiséget fogyaszt, hogy elérje a kívánt hatást. Sorozatunkban a témáról dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultáns adott felvilágosítást.

A függőség általában véletlenül válik nyilvánvalóvá, amikor a beteg - például kórházi kezelés esetén vagy utazáskor - nem jut az általa kívánt mennyiséghez. Az is gyakran előfordul, hogy az alkoholizmus gyógyszeres kezelése után marad fenn a gyógyszerfüggőség.

Elsősorban nyugtató és szorongásoldó hatásuk miatt alkalmazzák őket, hiszen hatásuk alatt nyugodtnak érzik magukat a betegek, s eltűnnek testi és lelki problémáik. Ezért könnyű hozzájuk szokni, s használatuk komoly testi és lelki függőséghez vezethet. A depresszáns gyógyszerek közé tartoznak a nyugtatók, az altatók és a szorongásgátlók. Kis menynyiségű fogyasztásuk esetén tünetként jelentkezhet az aktivitás-, és a szexualitás csökkenése, a reflexek lassulása, a testi fájdalmak tompulása, az eufória, az agresszió és a szégyenérzet, valamint a bűntudat csökkenése. Nagy mennyiség esetén szűk pupillák, koordinációs zavarok, nehezen vagy egyáltalán nem érthető beszéd, váltakozó hangulat, félelemérzet csökkenés jelentkezhet.

Számos veszélyt hordoznak azonban magukkal: túladagolásuk halálhoz vezet, megvonásukkal vagy túladagolásukkal elmebeteg állapot is kialakulhat, sérülhet a memória, vagy felléphet a figyelem, és a koncentrációs képesség zavara. Emellett jellemzője a fejfájás, az alvászavar, a remegés, a fülzúgás, a verejtékezés, az epilepsziás roham, a szorongás, a fáradtságérzés, a depresszió, s a hallucinációk.

A gyógyszerfüggőséggel kapcsolatban egy 28 éves, évek óta heroin és hónapok óta gyógyszerek nélkül élő szentesi fiatal férfi így vall magáról:

17 évesen kezdtem el gyógyszereket szedni. Buliztam, s olyan dolgot kerestem, mely az alkohol mellett fokozni tudja hangulatomat. Az évtizedek óta gyógyszerfüggő anyámtól vettem el egy-két szemet, s kisebbségi komplexusom feloldódott. Úgy éreztem, hogy én vagyok a király. Majd gyógyszerfogyasztásom rendszeressé vált. Fél éven belül már napi 100 szemet szedtem. Az is előfordult, hogy a lyukas órát alkoholfogyasztással töltöttük, s ehhez egy-két szem gyógyszert bevettem. Majd - a nagyobb hatásfok elérése miatt - izomba is szúrtam. Számomra a szúrás volt az igazán élvezetes, volt hogy gyógyszert adtak be kezeléskor, és mégis beálltam. Később már éjszaka is ki volt készítve, hogy ha a hiánya miatt fellépő tünetekre - például remegésre - felébredek, akkor rögtön szúrhassak. Közben áttértem az ópiáttartalmú gyógyszerekre és a morfiumra, amit a heroin váltott fel. Sokszor a bokámon lévő vénába szúrtam vagy a nyakamba, hiszen az a leghatásosabb. Eleinte heti kétszer szúrtam, de a végére már napi 1 gramm heroin lett a kívánt mennyiség.

Félév heroin használat alatt 20 kg-t fogytam, tünetként megjelentek a gerinc-, a csont- és az ízületi fájdalmak, az orrfolyás, a könnyezés és a szabályozatlan székletürítés. Képtelen voltam átmenni a boltba, de a szerért képes voltam elutazni. Pánikrohamok fogtak el a sötétben, nem akartam tudomást venni a külvilágról, csak én voltam, a szoba és az anyag. Megkíséreltem az öngyilkosságot is.

Az első terápia megbukott, mert elhanyagoltam a csoportokat. Nem figyeltem magamra, s apám rákossága jó ürügy volt az anyag újbóli használatára. Majd beállva mentem el Zsibrikra egy önsegítő terápiára, ahol megtanították, mit kezdjek magammal. Később sokat segített a szentesi utógondozó csoport és a nagyszénási rehabon is eltöltöttem néhány hetet.

Az azonban bizonyos, hogy a szenvedélybetegség továbbra is bennem, s bennünk van, mindig gyógyulófélben vagyunk. Be kell tartanunk a korlátokat, és tudnunk kell segítséget kérni, csak így van esélyünk tisztának maradni, hisz vissza lehet esni 20 év múlva is.

Bővebb információt kaphatnak és levelezhetnek: www.szentesdrogamb.hu

Cseh-Lakos