2007. július 6.

Testvérnek és magyar-nak lenni Szentesen

Meghívást kaptam a Művészetek Házába egy kiállításra, amely Újszentes történelmi és néprajzi múltját hivatott bemutatni. Mivel családom Újszentesről jött ide, "otthonról az itthonba", örömmel tettem eleget a meghívásnak. Azért telepedtünk le Szentesen, mivel mert ősöm innen származik.

Származásomra tekintettel jogosnak tartok némi kritikát megfogalmazni a kiállítással, és ebből eredően a politikával, az emberi hozzáállással, stb. kapcsolatban. Előre bocsátom, hogy felajánlottam segítségemet és gratuláltam a néprajzkutató úr munkájához, mert kis munka is több, mint semmilyen munka. (Megjegyzem: több éves kutatás után négy tabló kiállítását kevésnek vélem, de nem értek hozzá. Nekem ekkora anyag gyűjtésére egy délután, kivitelezésére pedig 1 hét is elég lett volna.)

Folytatva a sort, ha már Brüsszel horribilis összeggel támogatta (papíron csak 2006-ban?) a két Szentes testvériségének mementójaként a Művészetek (Mesterségek) Házának létrehozását, akkor legalább tisztességesen állítsanak emléket annak a 133 ószentesi családnak, akik a nagy semmiben felépítették Újszentest. Mi újszentesiek tudjuk, hogy sokgyerekes paraszt és kubikus őseinknek küldetéstudatuk volt, mert ezt átadták a következő generációknak, nekünk is.

A bánsági sváb, román, szerb, zsidó, bolgár, stb. "tengerben" alapítottak egy életképes magyar közösséget, a munkához és emberséghez való hozzáállásukkal megbecsülést vívtak ki a többi nemzetiség szemében. A "boldog békeévek" és a kemény építkezések évei után jó lett volna, ha tárgyilagosan mutatják be a kataklizmákat és a sunyi magyarellenes praktikákat, amelyekkel e jobb sorsra érdemes közösséget mára majd teljesen felszámolták. Jó lett volna, ha bemutatják Trianon hatását és az utána következő siralmas állapotokat. Ma már "szabad", ezért szeretném, ha tárgyilagosan bemutatnák a Horthy-korszak jótékony hatását a határon túli magyarság, így az újszentesi magyarok önazonosságának megtartásában. Szerettem volna látni a bemutatón a II. világháború utáni álságos politikának és a proletár-internacionalizmusnak az új-szentesi magyarság köreire is gyakorolt romboló hatását (a több ezer éves nyelvek, beolvasztását, a kultúrák bedarálását, a téeszesítést, a Kárpátok géniuszának és a magyar gyilkosnak az összekacsintását, stb.)

Kérni szeretném, hogy mutassák be az új világrend mögé felsorakozó "módszerváltók", ma már EU-polgárként a globalizmust eladó, nemzetrontó és az új-szentesi magyarságnak a kegyelemdöfést megadó új politikai irányzatot.
Kérem elemezzék és mutassák be a 2004. december 5-i népszavazás előtti szégyenletes, más nemzetek soraiban is megrökönyödést keltő, kettős állampolgárság megadása elleni kampány hatásait az újszentesi, önmagát ma már tudatosan felszámoló magyarság soraiban.

Befejezésül: mi, újszentesiek is szeretnénk megérni azt, hogy "bármilyen nehéz is, de szép magyarnak lenni" - saját hazánkban legyenek ereklyéink, melyek előtt leborulhatunk -, ne nyugat-ázsiai vagy amerikai kettős magyar állampolgárok mondják meg nekünk, mi a jó a magyarnak. Ha kezdetnek csak néhány megértő fülre talál írásom, azt már sikernek könyvelem el.

Gődér Lajos