A munkásság legnagyobb ünnepe

Május 1. ünneplésének kezdetei

Talán közismert, hogy az 1889. évi párizsi nemzetközi munkáskongresszus (a II. Internacionálé) mondta ki, hogy a munkások minden országban és minden vá-rosban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. A választás május elsejére esett, az 1886. évi chicagói véres eseményekre emlékezve. Idővel ez a nap általánosabb tartalmat nyert: a munkásság nemzetközi szolidaritásának kifejezőjévé vált. Eleinte a hatóságok erőszakkal igyekeztek megakadályozni a fölvonulásokat és tüntetéseket, a munkaadók pedig elbocsátásokkal fenyegetőztek.

Európa nagyvárosaiban - így Budapesten is - első alkalommal 1890-ben ünne-pelték meg május elsejét.

A városligeti nagygyűlésen több mint 60 ezer munkás vett részt. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890. évi I. kongresszusa elhatározta május 1-nek minden évben való megünneplését.

Az érintett években a fokozódó munkanélküliség, a nyomasztóan alacsony mun-kabérek különösen érzékenyen érintették az alföldi vármegyék - köztük Csongrád, Békés és Szolnok megyék - lakosságát. Ez az alap-vetően mezőgazdasági jellegű terület ekkor vált az ún. agrárszocialista mozgalmak bázisává, és kapta a Viharsarok elnevezést. A probléma komolyságára 1889 nyarán figyeltek fel a hatóságok, az egymást érő aratósztrájkok nyomán.

A Szociáldemokrata Párt vidéki szervező tevékenységének hatása elsőként Békés megyében mutatkozott meg. Ennek volt szomorúan látványos megnyilvánulása az 1891. május 1-jei orosházi demonstráció, amelynek csendőrsortűz vetett véget, illetve a május 2-diki békéscsabai tüntetés, ahol szintén eldördültek a fegyverek.

Ugyanezekben a napokban Szentesen, Csongrád megye székhelyén viszonylagos nyugalom volt, de nem volt teljesen eseménytelen. Erről tanúskodik dr. Zsilinszky Mihály főispán belügyminiszterhez írt terjedelmes jelentése, amelyben beszámolt a május eleji kritikus napokról:

"Kegyelmes Uram! A magyar Alföldön május elsején felmerült sajnos események kiváló kötelességemmé teszik, hogy a kormányzatomra bízott Csongrád vármegye munkásmozgalmairól kimerítő írásbeli jelentést tegyek.

A szomszéd Orosháza, Bánfalva és Nagyszénás Békés megyei községekben lakó, s a budapesti szociáldemokraták által felizgatott mezei munkások mozgalma a csongrádi munkások és úgynevezett "kubikosok" figyelmét is erősen megragadta, de idáig semmiféle zavargásra nem tüzelte fel.

Május elsején és másodikán két gyanús idegen ember járt itt Szentesen, állítólag azon missióval, hogy a népet felizgassa. A figyelmessé tett rendőrség eddig csak anynyit tudott kideríteni, hogy egy ismeretlen nagy- szénási malomcsárdás, és egy Balogh nevű szentesi születésű, de Orosházán dolgozó kovácssegéd jött át Szentesre, hírt hozván az orosházi eseményekről. De az, hogy valakit izgattak volna, nem derült ki.

Azonban kiderült az, hogy már régebben egy "Kubikos Szövetkezet" készül, amelynek célja a kölcsönös segélyezés és nagyobb vállalatoknak közvetítők nélküli megszerzése lenne. Mintegy kétezer tag iratkozott össze, de tudomásom szerint befizetések nem történtek.

Újabb keletű az úgynevezett "munkássegélyegylet" alakulása Szentesen, mely az orosházi elvek alapján a helybeli 48-as kör helyiségében éppen május elsején kezdte meg az aláírásokat. Hogy miféle alapszabályok szerint kíván szervezkedni, azt e pillanatban biztosan megmondani nem lehet. Ez idő szerint csak titokban terjed a hír, hogy Szentesen pünkösdkor lesz a munkások alakuló közgyűlése; addig valami Farkas Sándor nevű foglalkozásnélküli gyógyszerésznél történnek az aláírások.

Úgy látszik, hogy az orosházi békéscsabai néplázadás szomorú következményei visszariasztó hatással vannak a Csongrád megyei munkásokra, akik különben a 48-as pártvezérek által a "szabadság és egyenlőség" jelszavai alatt folytonos izgatásnak vannak kitéve. Eddig látszólag csendesen viselik magukat, hacsak - mint némelyek sejtik - éjjeli összejöveteleket nem tartanak.

Biztosíthatom Nagyméltóságodat, hogy a kellő óvintézkedések minden irányban megtétettek; minek alapján biztos reményem van arra nézve, hogy Csongrádban a gyúlékony, de alapjában jó nép békéje biztosítható lesz."

Az elkövetkező hetekben, hónapokban a helyi munkásság szervezkedése tovább folytatódott. Belügyminiszteri rendeletre Zsilinszky főispán már 1891. május 20-án betiltotta a munkásgyűléseket. Indok: a veszélyes irányú munkásmozgalom terjedésének megakadályozása. Az intézkedés kevésnek bizonyult, ezért három évvel később a kormány kivételes állapotot rendelt el az Alföldön a szocialista szervezkedés letörése érdekében.

Labádi Lajos