Vallomással kezdem. Annyira örültem az idei húsvét békességes lefolyásának, hogy valamit elfelejtettem észrevételezni. Pedig ez a valami nem csekélység. Nagypénteken ugyanis itt, a közelben, beleteljesedett Jézus Úrnak egy jövendölése: "Amit nem tettetek meg egynek a legkisebbek közül, azt nekem nem tettétek." (Máté 25,45) Történt azonban ahhoz hasonló, ami Jézussal is megtörtént. Az ő keresztfájára azt íratta fel Pilátus: INRI, azaz "Názáreti Jézus, a zsidók királya." Pedig neki eszébe sem jutott, hogy ő király legyen. A mi kis magyar emberünk viszont egy kormányintézkedés áldozatává kiáltatott ki, pedig ő nem akart mártír lenni. Vagy "ami történt, régen is megtörtént." (Préd 3,15)
Az viszont egyenesen gyönyörűségemre szolgált, hogy a múlt vasárnapi Népszavában olvashattam a katolikus egyetemi tanárnak, Horányi Özsébnek néhány jókor kimondott gondolatát. Ezekből egyet szeretnék felkínálni kedves olvasóimnak. Azért ezt az egyet, mert nézetem szerint a magyar társadalom értelmes tagjai nagyon rászorulnak arra, hogy egy elkötelezett keresztény értelmiségi ajkáról hallják a következőket: "Nem örülök ma annak, hogy nálunk van "politikai kereszténység". Sokkal jobb volna ha akár a legkülönbözőbb pártok programjaiban is megjelenne." Azért tartom fontos igazságnak Horányi professzor nézetét, mert ma, azaz napjainkban, kimutathatóan a pártpolitika diktatúrája alá kerültek még hívő emberek is, minek következtében a vegytiszta evangéliumi igazságok is pártszínezetet kapnak igen sokak fejében, de főleg szívében. Az ilyen fajta pártos elszíneződés pedig - sajna! kimutathatóan termi a szándékos butaságot.
Így aztán kis hazánkban is konstatálható lesz a Spiró György Fogság című regényében elhangzó sommás vélemény: "Feltűnően sok a buta ember a világon. Nem muszáj mindenben engedni nekik. De összeveszni sem kell velük. Nem tehetnek a butaságukról." No, ezzel az utóbbi megállapítással én a magam részéről nem értek egészen egyet, mert sok honfitársam butaságáért nincs kedvem a Teremtőt felelőssé tenni. Bátrabban merem elképzelni, hogy igenis van szándékos butaság, melynek alap principiuma így hangzik: "Szabad vagyok! Jogom van azt érteni, amit akarok, és jogom van még az igazságot is hazugsággá minősíteni, ha vágyaimnak erre támad sólyomszárnya!"
Ha visszagondolok hosszú papi szolgálatom tapasztalataira, meg kell állapítanom: igehirdetésem legfőbb ellenfele a szándékos érteni nem akarás volt. S ettől azért féltem nagyon hazánkat, mert Jézus az érteni nem akarást Szentlélek elleni bűnnek tartja, vagyis még az istenkáromlásnál is megbocsáthatatlanabb elvetemültségnek.
Horányi Özsébről, a hívő keresztény tudósról azt írja az újság, hogy szabadidejében szeret gondolkodni, szemlélődni, s ebben családtagjai is nagyon jó társak. El tudom képzelni, hogy Szentes városában nem túl kicsi azok "családja", akik várva várják a tehetséges magyar nép szellemi képességeinek feltámadását átmeneti elalvásából. Erre adhat biztatást az Országgyűlés példás megemlékezése a holokausztról.
Vági László