Köszöntésemet hálával kezdem. Mi mással kezdhetném, ha arra gondolok, mennyire nem magától értetődő, hogy egyáltalán meg tudok fogalmazni néhány értelmes mondatot.
Áldom is ezért Istent, de azokat is, akik jó szívvel tudnak kíváncsiak lenni egy öreg ember szavára.
Tehát kívánok hálás szívem egész melegével áldott és szép, de legfőképpen békés új esztendőt minden kedves olvasónak!
A legfiatalabbaknak egy örökre fiatal magyar költő, Petőfi Sándor szavait idézem jókívánságul. Ő fogalmazta meg újévi kívánságait elsősorban magának, de mindenki másnak is, aki az életét nem elkoptatni, hanem jól felhasználni akarja: "Szabadság, szerelem!/ E kettő kell nekem./ Szerelmemért föláldozom az életet,/ Szabadságért föláldozom szerelmemet." Főleg azoknak kínálom újévi megfontolásra e csodálatos tömörségű filozófiát, akiknek az a hivatása, hogy fényeskedjék a magyar ifjúság egén. Elrontott és tolvaj szerelmekkel és szabadossággá silányított szabadsággal csak megrontani lehet a jövőt, nem termékennyé tenni! Az emberi lét ez alapvető értékeinek, az életnek, a szerelemnek és a szabadságnak e földi szentháromságát megcsúfolni büntetlenül nem lehet. Ezek életértékek! Halálos bűn őket semmibe venni csak azért, mert állítólag nem férnek bele a modern ember gondolkodásába. Petőfi igazsága nem üstökös hanem állócsillag! A modernséget senki ne használja felhőnek arra, hogy eltakarja a csillagok fényét.
Hála Istennek, úgy adódott, hogy ennek az évnek első felelős megnyilatkozását, a köztársasági elnök újévi szavait mindenki csak tisztelettel és nem előre beütemezett elfogultsággal köteles tudomásul venni.
Tömör egyszerűséggel megmondta az elnök, Sólyom László, hogy mi a mai magyar társadalom fő baja. Az engesztelhetetlennek látszó gyűlölködés, melyre nézve azt is megmondta, hogy mesterségesen szított, hiszen a legalapvetőbb feladatokban létezik konszenzus.
Ha ez így van, akkor mindenki fegyverezze fel magát az éberség és a megkülönböztetni tudás fegyvereivel! Mert mindennek, ami mesterséges, van felelős mestere is. Őket kell tetten érni és józan megítélésünk rendjében a helyükre tenni! De nagyon gyorsan!
Mert közben új kihívásként lépett az unióba Románia és Bulgária! Nehogy megelőzzenek minket abban, hogy komolyabban lesznek képesek a maguk morális helyrehozására.
Én is a köztársaság elnökéhez csatlakozom, mikor utoljára és nyomatékosan a családok boldogságáért izgulok. S persze pap is vagyok, ezért imádkozom is azzal a biztos tudattal, hogy a családi élet szentségének tisztelete elsősorban az agyak és a szívek dolga! Akár az én családomról van szó, akár bárki más családjáról!
Vági László