Egy olimpiai cikluson, négy éven keresztül volt a városi sportcsarnok vezetője Cseuz László (képünkön). Az intézmény tíz éves születésnapján ő is ott ült a lelátón, ekkor kértük meg egy rövid emlékezésre. - Gondolom élénken él az emlékezetében az a bizonyos november 8-a. - 1996. november 8-án, zsúfolásig megtöltött lelátók előtt rendeztük a megnyitóünnepséget. A szervezőmunka már hónapokkal ez előtt megkezdődött, hiszen első osztályú tornászokat, röplabdázókat, kosárlabdázókat kértünk fel a bemutatóra, a mérkőzésekre. A csarnok dolgozói, a sportközpont munkatársai, kívülállók még a megnyitó előtti éjjel is dolgoztunk, hogy minden rendben legyen erre a napra. Hivatalosan már áprilistól a csarnok vezetője voltam, így folyamatosan nyomon követhettem a csarnok felépültét, végső formájának a kialakulását. Mit mondjak, nem kis munka volt, hiszen falakat bontottunk, ajtót helyeztünk át, be kellett rendezni a szertárt a különböző sportágak részére, és nagy csatákat vívtunk a büfé ügyében is, aminek az utolsó pillanatban érkezett meg a működési engedélye. Az eredeti tervek szerint egyébként a büfé mostani helyén ruhatár lett volna. - Végül olyan lett, mint amilyennek elképzelték? - Szerintem az öltözők kicsik, és a tusolási lehetőségek sem ideálisak, ezen jó lett volna változtatni. Viszont négy tornatermi részre felosztható, az iskolai testnevelés számára tökéletes, számos sportág- nem csak labdajáték- versenyszerű lebonyolítására alkalmas csarnokot nyitottunk meg tíz évvel ezelőtt. - 2000 decemberében aztán távozott az intézmény éléről. - Mégpedig keserű szájízzel. Szép volt, jó volt az a négy esztendő, nagyon sajnáltam, hogy el kell hagynom a csarnokot, de most sem döntenék másként. H. V.

<<< Vissza