Dr. Bácskainé Fazekas Márta (képünkön), a Horváth Mihály Gimnázium igazgatója tősgyökeres szentesi. Itt végezte iskoláit, az általánost és a középiskolát, utóbbit abban az intézményben, ahol most az igazgatói feladatokat látja el. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, orosz-francia szakon szerzett diplomát. Az év szeptemberétől (1976) a gimnázium dolgozója. Közben négyéves kitérőt tett Franciaországba. A férje magyar nyelvet és civilizációt tanított a strasbourgi egyetemen. Természetesen a család is vele költözött. - Mindig is gondoltam arra, hogy megtoldom a bölcsész diplomámat - meséli. - Strasbourgban, amikor a gyermekeim elkezdtek beszélni franciául, az iskolában, a közösségben elboldogultak és nem kellett nap, mint nap mellettük állni, segíteni őket az idegen nyelvi környezetben, akkor beiratkoztam doktori tanulmányokra, és az előkészítőt el is végeztem sikeresen. Hazaérkezésünk után félbe szakadtak a tanulmányaim, de csak foglalkoztatott a dolog. Kihívásnak éreztem a feladatot, amit kitűztem magam elé. Nekem azt teljesítenem kell! Visszamentem a strasbourgi egyetemre, a doktori alapozó után három évig tartott ez a periódus, itthon dolgoztam, évente egyszer tudtam kijutni konzultációra, végül elkészült a doktori disszertáció, amit 2003 szeptemberében sikerrel tudtam megvédeni. - László Béláné, a HMG akkori igazgatója '96-ban kért fel arra, hogy legyek a helyettese. Közelebb kerültem a vezetői munkához, s így már beleláthattam az igazgatási feladatokba. Nyugdíjaztatásakor, 2000-ben a nevelőtestület támogatásával megpályáztam az állást. Ma már a második ciklusomat töltöm az iskola élén, mandátumom 2010-ig tart. - Tevékeny, nyüzsgő típusú embernek vallja magát. Sokat dolgozik, mindamellett. - Az iskolai környezet mellett más közösségre is vágyva nyolc évvel ezelőtt örömmel lettem az Együtt Szentesért Egyesület egyik alapító tagja. Szeretek az egyesületbe járni, odatartozni. Az iskolámban 50 pedagógussal dolgozom, 14 főnyi személyzet segíti a munkánkat, 685 diákunk van, rendkívül színes, mozgalmas itt az élet, de az egyesületben más típusú emberekkel találkozom. S hogy dr. Sipos Ferenc eltávozott közülünk, társaim felkértek az egyesületben az elnöki feladatok ellátására. Indultunk a helyhatósági választásokon, az egyesület egy fővel képviselteti magát a képviselőtestületben. Civil szervezet vagyunk, nem tartjuk magunkat politikai pártnak, a város ügyeivel foglalkozunk, azt nézzük, mi a város érdeke, hogy működőképes legyen, hogy minél jobb döntésekkel járuljunk hozzá a városunk fejlődéséhez. - Képviselőként nagy feladatot kapott: az oktatási, művelődési bizottság elnöki tisztét. - Meg is lepődtem ezen. Igaz, korábban, külsős tagként már részt vettem a bizottság munkájában, és jól ismertem elődöm, Oltyán Lajos elnök úr munkáját. Megtisztelő feladatnak érzem. Nem könnyű a dolgom, hiszen az oktatási bizottság előtt olyan feladatok állnak, amelyek nem kedvezőek a munkavállalók számára, óvoda-, illetve iskola-összevonásokról kell esetleg dönteni, ami embereket érintő probléma. A lehető leghumánusabb megoldást kell majd megtalálnunk. Ez a cél. Vannak olyan lépések, amelyeket meg kell tenni. Úgy vélem, a rendszerváltást most lépik meg az iskolák. - Franciaországban milyen tapasztalatokat szerzett? - '90-ben tértünk haza a demokrácia hazájából. Őszintén mondom, nagy reményekkel jöttem. Akkor azt gondoltam: tíz év múlva a saját bőrünkön is érezni fogjuk a rendszerváltás jótékony hatását, hogy sok minden változik. Egy picit hasonlítani fog arra, amit négy évig Franciaországban megéltem. Túlságosan optimista voltam, a változásokhoz sokkal több idő kell. Amit most a rendszerváltás után 16 évvel meglépünk, azt gondolom, igenis hozzátartozik a reformokhoz, mert tőlünk nyugatra is racionalizálják az életet, ott is meggondolják azt, hogy mi mennyibe kerül, és azokon a területeken, ahol kiderül, hatástalan a munka, hogy nem megfelelő eredményeket érnek el, ott változtatni kell. Törvényszerű, hogy a változások végbemenjenek, olyanok, amelyek hosszú távon jobbíthatják az életünket, legyen az egészségügy, vagy oktatás. Most elsősorban az átalakulás nehézségeit, hátrányait tapasztaljuk meg, kevésbé lenne fájó, ha az első lépéseket korábban megtettük volna. Lovas József

<<< Vissza