A szentesi kézilabda hívei között nem ismeretlen Fekete Gabriella (képünkön) neve. A ma már nem létező Szentesi Vasutas NB II-es női kézilabda csapatának volt oszlopos tagja. Játékosaként kétszer volt NB II-es gólkirálynő, majd élve a lehetőséggel magasabb osztályba igazolt. Játszott Kecskeméten és az Orosháza női NB I-es csapatában. Majd rövid ideig idegenlégiósként a Feröer- szigeteken kézilabdázott, ahol az országos bajnokságban bronzérmet szerzett. Néhány éve Makón lövi a gólokat. Jelenlegi együttese a 2006-2007-es bajnoki idényben az NB I résztvevője. A sportcsarnok tízéves születésnapi gálaműsorán bemutató mérkőzést játszott csapatával a megye másik NB I-es női csapata, a Hódmezővásárhely ellen. A mérkőzés végén beszélgettem vele. - Milyen érzés Szentesen ismét pályára lépni? - Nagyon vártam már, hogy újra itthon játszhassak. Már nem bíztam benne, hogy még egyszer sikerülni fog. Hála Istennek meghívtak bennünket erre az ünnepi gálára. Megmondom őszintén, egy kicsit csalódtam, mert azt hittem, hogy többen lesznek. Bár úgy gondolom, hogy a 13 órai kezdés még sokaknak ebédidő volt. Nagyon jó érzés volt újra "hazai pályán" szerepelni. Remélem, hogy még lesz alkalmam Szentesen játszani. - Sok tapasztalattal rendelkezik. Miben más egy első osztálybeli újonc csapatban játszani? - Minden együttes a feljutót akarja megverni. Így nagyon nehéz bent maradni az első osztályban. Rengeteget kell edzenünk, hiszen nagyon kemény munka áll még előttünk. - Gyakorló édesanya. Makón lakik és ott is kézilabdázik, férje Bátaszéken, szülei pedig Szentesen élnek. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni? Mindennap autózik? - Nem autózom minden nap. Szerencsére hétvégén valahol mindig találkozik a család. Sokszor Makón, mert ott vagy edzés vagy mérkőzés van, de ha van időnk, akkor Szentesre is eljövünk. - Önnek volt egy súlyos Achilles-ín sérülése, de ez játékán nem látszik meg. Teljesen rendbe jött? - Folyamatosan fáj az Achillesem, de ezzel együtt kell élnem amíg kézilabdázom. - Gondolt-e már a visszavonulásra? - Nagyon nehéz abbahagyni. Negyedik éve mondom azt, hogy már csak egy évig kézilabdázom. Addig fogok játszani, míg örömömet lelem benne, és úgy érzem, hogy nem szégyenkezem a pályán. Dunás-Varga Zoltán

<<< Vissza