Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség - így hangzik dr. Imre Ernő nyugalmazott református lelkipásztor, esperes nemrég megjelent írásának a címe, melynek bemutatóját november 16-án rendezték meg a városi könyvtárban. A kötet ötletadója Vági László apát volt akaratán kívül is, hiszen február 28-án egy baráti beszélgetés folyamán kétszer használta ezt a kifejezést: Historia Domus. Ekkor döbbent rá a szerző, hogy bár sok témában született írása, de szentesi szolgálatáról még nem beszélt. Számos publikációja jelent meg élete folyamán, amelyek között vannak szaktudományos teológiai munkák is. Azonban a Gondolatok kötetsorozat, valamint a most megjelent Soli Deo Gloria nyelvi játékosságot tükröző összegző jellegű munkák. A cím nagyon jó, méltó és rövid összefoglalása a lelkipásztori munkának - mondta el Kovách Péter református lelkész, a szerző utódja. Ezt vallja Ernő bácsi is, aki így fogalmazott: Az Egyedül Istené a dicsőség mindent jelent, hiszen csak azt tudom adni, amit én is kaptam. Semmi sem magamtól jött. Amit megértettem, azt valaki felülről megértette velem. A Szentlélek nélkül imádkozni sem tudok, viszont a Szentlélek által mindenre képes lettem, amire valaha is képesnek kellett lennem. Még a lehetetlen is lehetségessé vált és válik a Szentlélek ereje, világossága, bölcsessége által. Ha valamit meg tudtam írni, akkor azért tudtam, mert ő képessé tett rá. Tehát ez a könyv is Isten ajándéka. - Március 1-jén kezdődtek meg a könyv munkálatai - mondta. Rajzottak bennem az emlékeim, mert én az emlékeimet írtam le ebben a kötetben. Húszezer napnak a történetét kellett volna megelevenítenem, amiből sok-mindent megírtam, s még több az, ami kimaradt. Többeket néven neveztem, még többen vannak azok, akikről feltétlenül megemlékezhettem volna, mert a szívemben élnek. Egy bizonyos, amit megírtam, az hiteles. A bemutatón Kovách Péter, Bucsány György, Móra József, Tímár Ferenc, valamint az érdeklők kérdéseire válaszolt az esperes, s néhány részletet fel is olvasott legújabb munkájából. Többek között megosztotta velünk Szentesre kerülésének történetét és azt is elmesélte, hogy munkái nem a karosszékben születnek meg. Már első gondolatait is azonnal papírra veti, s ezek többszöri átgondolás után nyerik el végső formájukat. Beszélgetésünk végén megkérdeztük Ernő bácsitól azt is, hogy melyik az a periódus a könyv által felölelt időszakból, amely a legkedvesebb volt számára. A nagytiszteletű úr a Szentesen töltött 55 évből legszívesebben az első évtizedre emlékszik vissza. Bár az első két évben a gyülekezet fizetést nem tudott biztosítani a számára, így a felesége fizetéséből, valamint a temetések utáni stólából éltek, de a gyülekezeti élet nagyon aktív volt. A nehézségek ellenére ez a periódus áll szívéhez legközelebb, hiszen mindenkit, még a tanyán élőket is meglátogatták, s a nagytemplomot is renováltatni tudták önerőből. Cseh-Lakos

<<< Vissza