A Tóth házaspár közös hobbija a Hazavár. Van egy üzlet, pontosabban immár kettő, ahol nem feltétlenül várják el, hogy a vevő vásárlási szándékkal térjen be, úgyis vissza fog térni. A Hazavár-üzletekben nem csak karácsony közeledtével uralkodik meghitt hangulat: itt az otthon melege a vonzerő, a saját kezűleg készített ajándék pedig - benne az egyéniségünkkel - a legszebb, vallja a két üzletvezető, a Tóth házaspár, akiknek a közös hobbi a munkájuk. Pedagógusból lett üzletasszony Tóthné Zsombó Ildikó, ám régi hivatását új munkájában sem tudta megtagadni. A Hazavár Kézműves Műhelyben, az Arany János utcai üzletben ülünk le beszélgetni, bár bevallja, az év végi ünnepek előtt nincs sok ideje, ilyenkor nagy a rohanás. Igaz, ők férjével, Tiborral haza is járnak a Hazavárba: együtt vezetik a kétszemélyes vállalkozást. - Már pedagógusként ez volt a hobbim, amikor még Magyarországon csak külföldi újságokból lehetett tájékozódni kreatív hobbi-ügyben, - meséli Ildikó, s kiderül magyarázatából, hogy ez olyan alkotótevékenység, amiben azok is sikerélményhez juthatnak, akik nem művészek, sőt nem is különösebben tehetségesek. Felnőtteknek kikapcsolódás, gyerekeknek tanulás. Ezt a főiskolán nem tanítják, de minden pedagógustól elvárják, hogy anyák napjára, karácsonyra ajándékot készítsenek a gyerekekkel. Ehhez viszont az alapanyagokat korábban nem lehetett városunkban beszerezni. Férjével arra gondoltak, ennek lehet jövője itt is. Ennek megfelelően a Hazavárban megtalálhatók a különböző kreatív hobbi-hozzávalók: szalvéta-technikától az üveg, - selyem és textilfestésen, gyöngyfűzésen, hímzésen keresztül a gobelinig mindenféle kreatív elfoglaltsághoz való alapanyagot meg lehet kapni náluk, és ehhez természetesen jótanács, szakmai ismertetés is jár. Magyar kézműves termékeket igyekeznek beszerezni, például iparművészek által zsűrizett csuhétárgyakat, fatermékeket. Nagy a kereslet ismét a parasztpadra, falitékára, ezeket is hazai mestereknél rendelik. Régi tárgyakat próbálnak megmenteni, kifesteni, Tibor a bútorfestést Erdélyben tanulta. Szomorúan jegyzi meg Ildikó, alkotni már nincs anynyi idejük, mint régen, de tervezik, hogy újra felélesztik a kézműves foglalkozásaikat is. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor belevágtak, olyasmit, mint a dekupázs (szalvéta) - technikát szinte senki sem ismerte, ma igen ritka, hogy valaki ne hallott volna róla. - Azt vettem észre, az alkotás örömet okoz az embereknek. Erre is biztatunk mindenkit, hiszen aki nem tud mondjuk, akvarellt festeni, az még nem azt jelenti, hogy ő ezzel ki is van zárva minden alkotótevékenységből. Manapság minden drága, s kezd is divatba jönni a saját készítésű ajándék értéke és öröme. Azonban az egy hete nyílt új üzletben kész ajándéktárgyakat kínálnak, ránézésre angolszász stílusúakat, de inkább vidéki ház jellegűre álmodta meg Ildikó, aki pár éve lakberendező-diplomát is szerzett, itt is gyakorolhatja. - Azt szeretném, ha oda is úgy mennének be az emberek, mint haza. Nem biztos, hogy vásárlási szándékkal kell betérni, érezzék jól magukat, mert akkor vissza fognak jönni. Abban reménykedünk, akik eddig nem ismerték a régi üzletünket, a központban hamarabb ránk találnak, - mondja a Horváth Mihály utcán nyílt újabb Hazavárról, amely valóban otthonos hangulatot áraszt, és nehezen ereszt. Nem a tulajdonosok keresték meg szerkesztőségünket, hogy szerepelni szeretnének: a marketinggel eddig nem is foglalkoztak. - Azzal, hogy nem vagyok erőszakos kereskedő, sok vásárlót nyerek meg. Azt is szeretem ebben a munkában, hogy itt folytathatom a tanítást, még ha nem is magyart és történelmet. Egy a lényeg: szeressük, amit csinálunk,- hangsúlyozza Ildikó. A Damjanich iskola egykori igazgatóhelyettese a Hazavár előtt családi vállalkozásra csábult, de úgy érezte, váltania kell. Tibor sem szerette öltönyös menedzseri munkáját. Mindketten magasra jutottak, s egyszerre csak úgy találták magukat, hogy valamit az alapoktól kellett elkezdeniük. A Hazavárban és egymásban megtalálták a másik felüket, fogalmaznak, s történetük teljesen beleillik az üzlet idilli hangulatába. Darók József

<<< Vissza