Előrebocsátom, nem szívesen írom le az alábbi sorokat. De megszólíttattam, hát válaszolnom kell. Igaz, nem ilyen formában akartam tisztázni a dolgokat. Nem magamat, a lapot védem. Mert hát sok mindent átéltem már a szakmában, nehéz és kellemetlen helyzetek váltottak könnyebb és szép feladatokra a pályán, mégis ki kell, hogy mondjam, az ilyetén való kényszerű magyarázkodás nem kenyerem. A legfájóbb az egészben az illető személye, s az, ahogyan a szó szoros értemében beárult sok ember előtt. Dr. Imre Ernő nyugalmazott esperesről van szó. És a gondolatairól. Dr. Imre Ernő a városi könyvtárban nagy nyilvánosság előtt a következőket mondta (megpróbálom pontosan idézni szavait): ". az az igazság, hogy amikor a polgármestert újraválasztották és huszonnégy képviselőt újraválasztottak, férfiakat, nőket, különbségtétel nélkül írtam a Gondolatban az ő köszöntésükre. És azt mondta a felelős szerkesztő, hogy az én érdekemben azt nem közli le. Erre én nem szóltam egy árva szót sem, csak azóta ő tőlem gondolatokat nem kap". Azok, akik olvasták, tudják, hogy dr. Imre Ernő egy "csomagban" öt gondolatot juttatott el minden héten a szerkesztőségbe. Ezt ő kérte tőlem, és közösen döntöttünk így. Ebben az egység volt a lényeg. Tehát így együtt nem került közlésre az anyag, és én nem mondtam egy szóval sem azt, hogy azért, mert a sorok között a képviselőket köszöntötte. Arra kértem az írójukat, a rá következő héten üljünk le, beszéljük meg a dolgot. Nincs nagy probléma, mondtam akkor, csak meg kell beszélnünk néhány dolgot. De nem ott, a díszteremben. Ön akkor, Ernő bácsi valóban nem szólt egy árva szót sem. Később azonban benyitott a tanácskozó terembe, és a pohárköszöntő közepette (ünnepi alakuló ülés után jött össze így az új testület) bejelentette a képviselők előtt, hogy én kitiltottam a Szentesi Életből. Mindezt a képviselőktől tudom, és talán ők csodálkoztak el az egészen a legjobban. Övön alóli ütés volt, nem tagadom, Isten felszentelt szolgájától akkor sem vártam volna el, ha megérdemlem. Nehéz ezt így kimondanom, hiszen az Ön iránti tisztelet, személyének szóló nagyrabecsülésem mindenképpen szebb hangokat kívánna meg Önnel szemben. Mindketten tudjuk jól, a hirtelen sértődöttség, harag rossz tanácsadó. (Végeredményben ez is egy gondolat!) Azután hétfőn, anélkül, hogy tisztázhattuk volna a helyzetet, kolléganőmtől visszakérte a még szerkesztőségben levő, megjelenésre váró összes írását. Ernő bácsi határozottan kijelentette könyvének bemutatóján a városi könyvtár hallgatósága előtt: ".azóta ő (mármint a szerkesztő - a szerk.) tőlem gondolatokat nem kap. Ameddig a felelős szerkesztő engem nem kér fel, addig gondolataim vannak, de publicitás nincs." Azt tudom mondani: nagy kár mindezért. Hiszen a jó, önálló gondolatok valóban kellenek az újságnak, az olvasónak egyaránt. Lovas József

<<< Vissza