Mikor Puskás Öcsi halálának hírét vettem, az volt az első gondolatom: hátha most létrejő valamilyen nemzeti egyetértés a magyar társadalomban. És hogy ennek létrejöttére van is december 9-ig három hét, még inkább növeli bennem a reményt. Múlt héten arról mertem nyíltan álmodozni: hátha létezik kegyelemi idő, mert talán ott, ahol a sorsok intéződnek, megsajnálják a szegény, zavarodott magyar népet. S, mivel tele lett a légkör Puskás Öcsi bal lábának dicséretével, az én gondolataimban nagyon előre tolakodott a következő zsoltárvers: "Jamin Jahve ószah chajil." (Zsolt. 118, 16) "Az Úr jobbja győzelmet szerzett." S, ugye megbocsátja a kedves olvasó, hogy egy öreg pap, aki Isten írott igéjének szolgálatára szentelte életét, már attól is "visszafiatalodik" egy kissé, ha az ige hatékonyságát véli tetten érni. Hátha még azt is elhiszik neki, hogy szereti hazáját, s nagyon tud szomorkodni, ha annak sorsát reménytelennek látja. Szóval ezekben a napokban Puskás Öcsi lába az a szalmaszál, melybe reményeim kapaszkodnak, mert elhiszem, hogy a történelem urának van hatalma egy focista bal lábával is békét teremteni a feldúlt kedélyekben. Még jól emlékszem azokra a régmúlt napokra, mikor az Aranycsapat elvesztette a világbajnoki döntőt, és csak ezüstéremhez jutott. De nagy volt a csalódás, meg a tiltakozás: "az nem lehet! Puskás Öcsiék nem veszíthetnek! Itt valami fatalás gonosz beavatkozás történt!" Csak Puskás Öcsi őrizte meg nyugalmát, mondván: "A németek jobbak voltak!" Vagyis az arany bal láb tulajdonosa tudott veszíteni is! Ezzel is magasan azok fölé magasodott, akik nem tudnak veszíteni. Visszatérek reményeimhez. Engem e pillanatban már az is megnyugvással tölt el, hogy Puskás Öcsi temetése "ilyenkor decemberben" történik. Mikor is a múlt század elején Juhász Gyula úgy érezte, hogy szép Tündérország támad a szívében, és mer hinni újra égi szeretetben. Ebben a hangulatában kérte népét: "Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen/ S ne csak így decemberben." Mindenesetre újra itt lesz a világ. Már a sport világa, s bizonyságot fog nyújtani arról, hogy a labdarúgás nagyhatalom. S aki művészi szinten tudja használni a bal lábát, az még arra is képes, hogy koporsója köré szólítsa és békére szelídítse a nekivadult embereket is. Ha ez 2006. december 9-én Budapesten megtörténik, akkor ez lesz Puskás Öcsi utolsó nagy győzelme. Mert ilyen a mi világunk. Az is megeshet benne, hogy egy bal lábnak nagyobb az ereje, mint sok politikai ambíciónak. Akik viszont mernek hinni az Úr jobbjában, azok ezen nem is nagyon csodálkoznak. Főleg ne karácsony küszöbén, mikor arra a gyermekre gondolunk, aki megkísérelt szelídíteni valamit ezen a világon. Még tart a három hét. Még tart a remény. Lehet szorítani! Vági László

<<< Vissza