A
szentesi tűzoltók szeptember 15-24. között nemzetközi katasztrófavédelmi
gyakorlaton vettek részt. (Az előzményekről e hasábokon már beszámoltunk
olvasóinknak.) A csapat Mercedes típusú gépjárműfecskendővel és egytengelyes
dobozos utánfutóval indult útnak szeptember 15-én.
Győrben találkoztak a Magyarországot képviselő kontingens többi tagjaival:
a Győr-Moson-Sopron Megyei KVI Vészhelyzet felderítő csoportjából és a
FKRMSZ csoportból utazó szakemberekkel. Onnantól együtt folytatták útjukat,
Frankfurti pihenő után 18-án fél 11-kor értek dániai szálláshelyükre,
Slagelseibe, az Antvortskov dán királyi lovas testőrezred kiképzőbázisára.
- Ekkorra kellett jelentkeznünk - meséli Kajtár István tűzoltóparancsnok.
- Fárasztó utazás volt, közben két-háromóránként megálltunk pihenni. A
nehézségeket az adta, hogy a konvojban különböző menettulajdonságú járműveket
kellett összehangolni. Volt köztük tűzoltójármű, felderítő jármű, civil
terepjáró. Másnap, 19-én fél 8-kor kaptuk az első riasztást, a helyszínt
a Magyarországtól 2 ezer kilométerre fekvő Korsor nevű település adta,
ahol először egy gázrobbanás következményeit kellett felszámolni egy gázüzem
területén. A feladat a nagyszámú sérült kimentése és egészségügyi ellátása
volt. Gázrobbanás modellezése több helyszínen adott a csapatnak munkát.
Ilyen feladat volt a robbanás következtében összeomló panel épület alól
történő életmentés. Elhúzódó, másfél-kétórás műszaki mentések voltak.
Nehezítette a feladatot, hogy először kikötötték: motorikus eszközöket
ne használjunk. Kezdjük az egyszerű eszközökkel, így maradt a kézifűrész,
a pajszervas, mikor az már működött, akkor lehetett csak a modern eszközökre
rátérni.
Folytatjuk a beszélgetést Kajtár István parancsnokkal.
- A következő riasztás ebéd közben érte a csapatot...
- Koppenhága nemzetközi repülőterére szólt. 120 kilométert autóztunk,
hogy a sziget másik oldalán a mentési, tűzoltási feladatot ellássuk.
Terrortámadásnak kitett repülőgépből kellett robbanás után sérülteket
kimenteni. A fedélzeten húsz sérült volt. A sérülteket eljátszó szereplők
40 és 60 év közöttiek voltak, sok idős embert láthattunk közöttük, akikre
vigyázni kellett. De azért jó fizikai erőben voltak.
- Huszadikán reggel ismét a korsori kiképzőbázison kaptunk feladatot.
A helyszín: Dánia és Svédország között a 90-es évek második felében felépült
8 kilométer hosszú alagút, illetve egy híd, ami összeköti a két országot.
A dánok, amikor elkészült az alagút, párhuzamosan felépítették hozzá a
gyakorló alagutat is azért, hogy fel tudjanak készülni a hasonló feladatokra.
Ez náluk természetes. Az alagútban három vagonból álló szerelvény szenvedett
balesetet. A személyvagont kaptuk, ahol a roncsok közül húsz főt kellett
kimenteni, elsősegélyben részesíteni, majd a mozgó kórházba szállítani.
- Azután elhagyták a tábort, és az egység Svédországba költözött át.
A
koppenhágai nemzetközi repülőtéren a szentesi csapat, balról jobbra: Kajtár
István tűo. alezredes, Mészáros Tamás zászlós, Kálmán Rajmund százados,
Tóth Zoltán, Tóth Csaba törzszászlósok, Bölcskei M. Zoltán főhadnagy és
Vida Sz. Sándor törzszászlós.
- Revinge település melletti fenyőerdőben kialakított sátortáborban kaptunk
szállást. Lenyűgöző volt látni az óriási helyszínen kialakított nemzetközi
kiképzőbázist. A feladat pedig: atomerőműben történt robbanás következtében
kiszóródott radioaktív anyag felkutatása nagy területen. Nehezítette a
dolgot, hogy nem a saját, hanem a svédektől kapott eszközöket használhattuk.
- Majd következett az utolsó gyakorlat, hogy azután elbúcsúzzanak Svédországtól.
- Ismét egy vasúti baleset kreáltak, de már a felszínen. Három tartálykocsi
és egy busz ütközött össze. Mentés és elsősegélynyújtás volt a feladatunk.
Aztán a zárórendezvény, majd a másnapi értékelés után komppal áthajóztunk
Dániába. Rostock, Sverin, Linz voltak a hosszú menetelés állomásai. Nem
hagyhattuk ki Szent Flóriánt sem, ahol megtekintettük az osztrák tűzoltó
múzeumot.
- A felkészülések, a gyakorlatok során bizonyára sok új dologgal találkoztak.
- Természetesen. A nemzetközi erők jelenléte lehetőséget adott a tanulásra,
megismerhettük a mások által használt technikát, a kollégák apró technikai-taktikai
fogásait. Azért elmondhatom, nem vallottunk szégyent, hiszen tőlünk is
elsajátíthattak egyet s mást a többiek.
- Hogyan értékelték a csapat munkáját?
- Kiemelték együttműködő készségünket, műszaki felkészültségünket. Összességében
jónak ítélték a csapat munkáját. A gyakorlaton hat: észt, lett, magyar,
szlovén, német, dán és svéd csapat vett részt. Magát a gyakorlatrendszert
az Európai Unió katasztrófavédelmi együttműködése képességének felmérése
és fejlesztése céljából hozták létre. És jövőre más helyszínen folytatódik.
2007-ben Luxemburg ad helyet a felkészítő rendszernek.
- Várható hogy ismét részt vesznek rajta?
- A kiírásban egyértelművé tették, hogy Magyarország felkérést kapott
az eseményre. Azt, hogy kik képviselik majd hazánkat a gyakorlaton, még
nem lehet tudni. Elöljáróink annyit azért már elárultak, hogy várhatóan
a 2007-es szakmai verseny győztesét kérik majd fel a nemzetközi szereplésre.
Tehát a feladat adott: készülünk a megmérettetésre.
L. J.
|