Két kályha, egy összezsugorodott lábas és néhány faldarab maradt meg Csányiék tanyájából. A Szentes és Szegvár közötti kövesút melletti vályogház február 23-án égett le. A családnak semmije sem maradt. Szó szerint értendő: a tűzben mindenük odalett. A Kertváros tízemeletesének egyik lakásában beszélgetünk Csányi Józsefné Mártával. Azt mondja, szerencsére nem éjszaka történt, és a gyerekek sem voltak otthon, így senki sem sérült meg. Aznap délután a városban voltak a nagyszülőknél, a szomszédok értesítették, hogy ég a tanya. Mire kiértek, már csak a falak álltak, úgy ahogy. A kémény bírta legtovább, azt a nagy szél döntötte le. S, hogy mi okozta a tüzet? - Igazából még ma sem tudjuk. A kéményt tíz éve újítottuk fel, két kályha volt bekötve rá. Az egyiket tavaly, a másikat az ősszel vettük. A férjem attól félt, hogy a szénmonoxid kiszivárog, ezért a fűtésre mindig nagyon odafigyelt. Tizenhárom éve éltek a kétszobás vályogházban. Víz, villany nem volt, mégis szerettek ott élni. A ház körül mindent megtermeltek, amire a családnak szüksége lehet: veteményes, gyümölcsös és jószágok. Szerencsére, a melléképületekben nem esett kár, így a házi gazdaság megmaradt. Most a férj vigyáz rá, mert félő, hogy ellopnák azt is, ami megmaradt. - A gyerekek sokáig nem voltak kint, csak mi meséltük el, mi történt. Ők még reménykedtek, hátha találunk valamit. Viktória lányom kérdezte, "ugye anyu, a karácsonyra kapott ruhám és a kisszekrényem megvan még?" A választ önök is sejthetik. - A szegvári polgármesterasszony, Szencziné segítségét kértem, aki felvette a kapcsolatot a szentesi kollégájával. Ők segítettek akkor, így beköltözhettünk a Családok Átmeneti Otthonába, majd megkaptuk ezt az önkormányzati lakást itt a kilencediken. Itt két évig maradhatunk, remélem, addig találunk olyan házat, ahová beköltözhetünk. Csányiék 7 gyermeket nevelnek. A legidősebb 13 éves, Nikoletta gimnazista, őt József követi (9), majd Viktória (8), Márta (7), Krisztina (6), Szilvia (3) és a legkisebb Márk, ő 8 hónapos. A gyerekek a játékaikat siratják, a szülők mindazt, amit tizenhárom év alatt öszszegyűjtöttek. A pótolhatatlan személyes tárgyakat, a kicsik fényképeit például. Elpusztult az a különleges fehér virág is, amit Márta kapott férjétől. Az ablakban gyönyörködtek benne. Elégtek a tankönyvek is, az általános iskolásoknak maradtak meg a könyveik, azok is csak azért, mert bent voltak az iskolában. - A Vöröskereszt szinte azonnal segítségünkre sietett. Hálás vagyok Agócsné Erzsikének, mert ruhákat, ágyneműt, bútort szerzett nekünk. Olyan emberektől is kaptunk adományokat, akiket nem is ismertünk. Nagyon jól eső érzés, hogy volt, aki a gyerekeknek játékokat hozott. Ruhákat és edényeket is kaptam, mert a fazekam ugyan nem égett el, de úgy összezsugorodott, hogy az már csak a szeméttelepre jó. Csányiék hosszas vívódás után úgy döntöttek, nem építik fel a tanyát. Nem éri meg. Túl sokba kerülne az építkezés, és a tanyán se víz, se villany. A petróleum lámpa pedig nem az igazi... A gyerekek szentesi iskolába járnak, így szeretnének itt a városban házat venni. Ehhez azonban nincs meg a kellő önerő. Hiába szeretett bele a férj egy félkész házba, nem tudják megvenni. Nem kapnak ugyanis hitelt, hiszen fedezetet sem tudnának felmutatni. Így egyelőre maradnak a kilencediken, és keresik a megoldást az önálló otthon megteremtésére. A Vöröskereszt helyi szervezete külön számlát nyitott Csányiék számára az OTP banknál. Aki segíteni szeretne, a következő számla-számra ajánlhat fel pénzt: 11735043-20031608. Kép és szöveg: VÉ

<<< Vissza