Szentesi kubikosok az 1930-as években Az elmúlt évben már írtunk arról, hogy az 1935-ös kivételesen rossz gazdasági év válságos helyzetet idézett elő Szentesen. A május végén bekövetkezett fagy, az egész határt letaroló jégverés, majd az utána következő, s az év legnagyobb részében eltartó szárazság évek óta nem látott rossz termést eredményezett. Szinte az egész határban megsemmisült a termés; 2115 gazda szenvedett 2/3-nál nagyobb kárt. Az élelmezési nehézségek - kevés kivétellel - a város valamennyi lakosát érintették. A felállított ínségkonyhákat 1100-an vették igénybe; az iskolás gyermekek közül közel ezren szorultak ingyen reggelire és ebédre. Az év végére az ínségsegélyben részesülő családok száma meghaladta a 2500-at, családtagokkal együtt a 7800 főt. Az általános ínség 1936-ban folytatódott, addig soha nem látott méreteket öltött. A nyomor kialakulásához hozzájárult az évek óta tartó nagyarányú munkanélküliség. A munkát kérő munkásküldöttségek folyamatosan ostromolták a városi és megyei hatóságokat, kevés eredménnyel. Az 1936. január végére kialakult helyzetről Kozma György főispán drámai hangú levélben tájékoztatta a belügyminisztert, szorgalmazva az előirányzott ínségsegély összegének felemelését. Részletek a főispán jelentéséből: "Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter Úr! Kötelességemnek érzem, hogy Nagyméltóságodnak teljes tárgyilagossággal tegyek jelentést arról, hogy milyen a helyzet Csongrád vármegyében, és mi az a minimális segítség, amit az eddig megállapított, de még fel nem használt közsegélyen kívül Csongrád vármegyéhez feltétlenül el kell juttatni, ha nem akarjuk azt, hogy itt éhenhalások, avagy olyan betegségek lépjenek fel, amelyek a rossz táplálkozás következményei... Jelentésem megtétele előtt a vármegye különböző vidékein helyszíni szemléket tartottam, s az illetékes hivatalos és nem hivatalos tényezők meghallgatása, valamint személyes tapasztalataim alapján állapítottam meg a nyomor mértékét és az annak enyhítésére feltétlenül szüksége módozatokat. Kétségtelen, hogy a nyomor egészen rendkívüli. A rossz táplálkozás folytán kiéhezett arcok tömegével lehet találkozni, szórványosan előfordultak olyan betegségek, amelyek a rossz táplálkozásra és a nyomorúságra vezethetők vissza, de különösen aggasztó a tüdőbaj szaporodása, amelynek oka kétségtelenül a rossz táplálkozás és még nagyobb mértékben észlelhető a gyermekek között az angolkór. Egyes vidékeken a hatósági orvosok jelentése szerint a gyermekek 50-70 százaléka viseli magán az angolkór tüneteit. A nyomorúság a legnagyobb mértékű Szentes városában és a Szenteshez közel fekvő mindszenti járás köz-ségeiben... Szentes városában 2000 vagyontalan és munkanélküli család van mintegy 10 ezer lélekkel, akikről eddig gondoskodtam, ezenkívül mintegy 300 munkaképtelen egyén teljes ellátásáról kell gondos-kodnom... A város ínségadója legfeljebb 300 munkaképtelen ellátására elegendő. Avégből, hogy Szentes városban az új termésig katasztrófa nélkül eljuthassunk, számításom szerint 120 ezer pengő újabb segélyre van minimálisan szükségem. Szó se lenne arról, hogy ezzel a 120 ezer pengővel megfelelő, emberhez méltó ellátást biztosíthassak az ellátatlanoknak, ez csak arra elegendő, hogy a nagyobb katasztrófát elkerüljem. Ezt a 120 ezer pengőt a Zöldkeresztes akciónak az összes szegény gyermekekre való kiterjesztésére használnám fel, azután a munkaképes, de munkanélküli teljesen vagyontalan napszámosok munkához juttatására... Szentes város helyzetét reasszumálva (összefoglalva) kérem tehát Nagyméltóságodat, hogy a város ínségsegélyét a már megállapított 80 ezer pengőről 200 ezer pengőre méltóztassék felemelni... Az általam igényelt segélyösszeg teljes kiutalása esetén a nyomor megszüntetve még nem lesz. Ezzel csak az éhenhalásokat remélem elkerülni. Ha azonban az igényelt összeget bármely oknál fogva nem kapnám meg, tisztelettel jelentem, hogy a bekövetkezendőkért felelősséget nem tudnék vállalni. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletem őszinte nyilvánítását Szentes, 1936. január 26. Kozma György főispán" A nyomor enyhítésére irányuló hatósági intézkedések kevésnek bizonyultak. Az elkövetkező hetekben, hónapokban folytatódott a kilátástalan küzdelem a megélhetésért. Február közepén a szociáldemokrata városi képviselők indítványozták egy kormányhoz intézendő felirat megszövegezését, amelyben az építőipari és földmunkások munkához juttatása érdekében nagyobb szabású állami közmunkák beindítását követelnék. Indítványozták továbbá az ínségmunkán dolgozó munkások napi bérének 100 %-os felemelését, rossz idő esetére pedig a munkások gyorssegélyben részesítését. A képviselő-testület a felirat elkészítését megszavazta ugyan, de nem lett foganatja. Két hónappal később a szociáldemokrata városi képviselők egy felirattervezetet terjesztettek a közgyűlés elé, amelyben követelték a 8 órás munkaidő és a munkanélküli segély sürgős törvénybeiktatását. A polgármester nem engedélyezte az indítvány megvitatását, mondván: az politikai természetű, és meghaladja a képviselő-testület hatáskörét. Az elkövetkezőkben az ínség szerencsére enyhült, de a szegényebb rétegek nélkülözése az egész korszakban jellemző maradt. Labádi Lajos

<<< Vissza