<<< Vissza

A szerencsék és a véletlenek embere

2005. december 23.

 
A Petőfi Cukrászda által létrehívott Közéleti Kávéház vendége december első hétfőjén Hojcsi Pál, a Boros Sámuel Szakközépiskola és Szakiskola nyugalmazott igazgatója volt. Életéről, pályájáról mesélt a hallgatóságnak, akikkel zsúfolásig megtelt a kávézó. A két házigazdának köszönetét fejezte ki, és elmondta, hogy nagyon jó ötletnek tartja a rendezvényt.

Egy emberöltőn túl a tanár úr rengeteg élménnyel, tapasztalattal, ismerőssel rendelkezik. 1929-ben született, a nagy gazdasági világválság idején. Apja városi tisztviselő volt, írnok. Ketten voltak testvérek, bátyja 35 éves korában meghalt, így ő lett a családfenntartó.

- Életemben mindig nagy szerepe volt a szerencsének és a véletlennek. A vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumba jártam, ami nagyon jó hírű iskola volt, és nagyra becsültük, hogy nem volt megkülönböztetés aszerint, hogy valaki katolikus, református vagy zsidó. Ma is, ha hitet kell tennem amellett, hogy milyen legyen a középiskolai oktatás, akkor a nyolcosztályos iskolai rendszer mellett szavazok. Óriási jelentősége van annak, hogy 10 éves korában bekerül valaki az iskolába, és előtte vannak a 18 évesek, akik már magatartásukkal, megjelenésükkel példát tudnak mutatni. Néha többet neveltek rajtunk, mint a tanárok.

Legtöbbször az órák szünetében készült, mert elég volt neki annyi tanulás. Pályaválasztásában nagy szerepet játszott, hogy nagynénjének a férje matematikatanár volt. Amikor délben hazament, aludt egy órát, utána olvasott, majd templomba ment, aztán otthon újra lefeküdt, olvasott és elaludt. Úgy gondolta, hogy a tanárok egész nap fekszenek és olvasnak, ezért ez a pálya nagyon meg fog felelni neki. A földrajzot mindig szerette. Másik szakjának kiválasztását pedig nagyban befolyásolta, hogy egy kellemetlen eset miatt félt a történelemtanárától és nagy igyekezettel kezdte el tanulni ezt a tárgyat. Így lett történelem-földrajz szakos pedagógus. Az egyetemre négy évig Vásárhelyről járt be, ez nagyon szép időszaka volt az életének. Összekerült egy társasággal a diák kocsiban, akik az élet minden területéről jöttek, mindenféle foglalkozást képviseltek. Ekkor tanulta meg, hogyan lehet különböző emberekkel különböző módon szót váltani.

Az egyetem elvégzése után a kihelyező bizottság Szentesre, a gimnáziumba helyezte, ahol nagyon jó kollektíva működött. Néhány év múlva a dolgozók középiskolájának általános felügyelője lett a megyében, majd a földrajz tantárgy szakfelügyelője lett. Az óralátogatások alkalmával rengeteget tanult, tapasztalt.

1968-ban ajánlották meg a közgazdaságiban az igazgatóságot, amit először nem akart elvállalni, de aztán meggyőzték. 1990-ben ment nyugdíjba, de azóta is tanít heti egy órában.

Lokálpatrióta lett 53 év alatt, amelyet a városban töltött, és mindvégig tanított. Hojcsi tanár úr szerint: aki emberi módon viselkedik, és mindenkit megbecsül, azt mások is megbecsülik.

Majzik Andrea


<<< Vissza