Hogy újra itt a karácsony, ugyan ki tagadná? Azt sem vitathatja senki, hogy ennek az ünnepnek ragyogása van, mozgató ereje van. Egyszerűen nem lehet vele bírni. Igaz, hogy külsőségei nem igazán fejezik ki az ünnep üzenetét, de azért karácsonykor melegebbek a szerető szívek, és jobban fájnak az okozott sebek, mint máskor. Akik pedig ilyenkor hajlamosak az elgondolkodásra, felteszik a kérdést: hová lehet visszavezetni ennek az ünnepnek erejét? A betlehemi újszülött fiúhoz, kinek születését sokan szívesen tartják "karácsonyi regének", mint nagy költőnk, Ady Endre is, de azért még többen szeretnék, ha ez a rege valósággá válna a szívekben, a családokban, a társadalmi életben. A még mindig sokak karácsonyi vágyát így foglalja össze imádsággá a magyar kereszténység nagy alakja, Prohászka Ottokár, kinek szellemén nekem is szerencsém volt nevelődni: "Betlehem, Betlehem, te bemutattad nekünk nemcsak az Istent, hanem az embert is: a te világosságodban megtaláljuk önmagunkat." Ugye jó lenne, ha valódi önmagunkra rátalálnánk? Úgy, amint ama pásztorok megtalálták Jézust az istállóban. Mily érdekes lenne tudnunk: mi bennünk a leghitelesebb emberi vonás? Mikor igaz a szó a szájban, és mikor tiszta az érzés a szívben? A miénkben? Talán a legszebb karácsonyi ajándék az lenne számunkra, ha karácsony fényében saját magunkban is megtalálnánk azt az isteni hasonlóságot, melynek tudatában tartósan elmenne kedvünk attól, hogy magunk alatt legyünk. Még az is kiderülhetne, hogy van hitünk. Értékelhető hitünk. S az a hit nagyobb és merészebb, mintsem gondolnánk. Csak hát az élet ún. valósága nem hagyja szóhoz jutni. Nem vesszük észre, hogy hit és tudás keresi egymást, s nem üldözi. Ha hitünket felfedeznénk, és működésbe is hoznánk, akkor valósulna meg bennünk az, amit József Attila így fogalmazott meg: "Meleg magvető hitünkről/ Komolyan gondolkodnak a földek..." Ebben az esetben a kedves magyar szülők nem a pénztárcájukat kérdeznék meg, hogy mit tehetnek a karácsonyfa alá, hanem jobbik emberségük hitével ajándékoznák meg gyermekeiket. Ez lenne igazi karácsonyi magvetés! A szó igazi értelmében nagykarácsonyi magvetés, hogy az egy hét múlva következő kiskarácsony attól legyen a békésebb és gazdagabb újesztendő első vasárnapja, hogy lassan-lassan beindul a magyar ifjúságban valami csodaféle: "gondolkodó föld" lesz a soron következő korosztály, mely nem bogáncs-emberekkel, hanem tiszta-búza-emberekkel rakja tele az ország csűrét, mondjuk a parlamentet. Ennek a nagy- és kiskarácsonyos két vasárnapnak valami ilyesmi volna a dolga. Ama derék, jó magyarok pedig, akiknek túl nehezek eme gondolatok, kérem imádkozzák József Attila fohászát: "...ha százszor nincsen, akkor is Istenre bízom a világot." Kedves Olvasó! Szép ünnepeket! Vági László

<<< Vissza