<<< Vissza |
Utcaszínház hat előadással |
2005. szeptember 16. |
![]() Hat előadást láthatott a közönség a délután folyamán. A tűz meséje: ez volt a címe az első darabnak, melyben narancssárga és piros ruhákba öltözve a lángnyelvek mozgását imitálták a diákok. A dalokkal tarkított, látványos előadás után meghallgatásra várakozó lányokat láthattunk a színpadon. A második darabban "a mester" szavait leső felvételiző lányok minden kívánságot teljesítettek: ha a mester azt kívánta, Shakespeare Rómeó és Júliáját játszották el, ha némafilmet akart, azt is megkapta. Közben kiderült, hogy két segédje epekedik utána, így a szerelem és a féltékenység is helyet kapott a darabban. Német leánynevelő intézetbe csöppentünk ezután. A harmadik produkció szereplői fehér hálóingben álltak a színpadon, és szigorú nevelőnőjük kívánságait teljesítették, többek között "Schlafen!" parancsra aludtak. Lefekvés előtti imájukban fiúkért könyörögtek az Úrhoz, akik meg is érkeztek éjjel az ablakuk alá. Lepedőkből készített kötélen jutottak fel a lányokhoz, ám a szigorú nevelőnő elcsábította őket, és a végén őt vitték táncba. Keservesen síró lányokkal kezdődött a következő darab. Később kiderült, hogy azért sírnak, mert meghalt Don Quijote. A mese ott kezdődött, ahol Cervantes meséje véget ért. Minden fontos szereplő jelen volt: a fegyvernök Sancho Panza, Rocinante, Dulcinea, és a szélmalmok is. A férfi-nő viszonyról, a köztük lévő örök ellentétekről és konfliktusokról szólt a következő - Mama, nő, Manci című - darab. A darab férfi szereplői elmondták vágyaikat a tökéletes nőről, majd párbeszédeket láthattunk, melyek szereplői minden esetben egy nő és egy férfi voltak. A férfi valamiért szemrehányást tett a nőnek, aki mindig csak ennyit felelt: bla-bla-bla. A leggyakoribb párkapcsolati problémák merültek fel: a nők vásárlási mániája, a régi titkok, a férj kocsmázása, a tévéprogram kiválasztása. Az utcaszínház egy József Attiláról szóló előadással zárult, melyet a volt drámaisok adtak elő. M. A. |
![]() |