A szűnni nem akaró esőzések hónapja ez az idei augusztus. Hol itt, hol ott özönvízszerű áradat zúdul rá kisemberek otthonára, okoz nagy félelmeket és mos el reménységeket. Közben pedig ijesztő, de legalábbis nagyon elgondolkodtató események jellemzik: nincs vége a történelemnek, de az meglehet, hogy beindult a vég kezdete. Engem legerősebben az Európa-szerte jól ismert és megbecsült protestáns szerzetes, Roger Schütz testvérnek a meggyilkolása rázott meg. Telefonon érkezett hozzám e tragikus hír. S, amint meghallottam, szinte gondolkozás nélkül felfakadt bensőmben a megállapítás: íme, megvan a keresztény egység ügyének első vértanúja! Beindult bennem a sejtelem, hogy ez a haláleset elsősorban az új pápának szánt üzenet a történelem és az egyháztörténelem Urától: az egyházak ne akarják megspórolni a kereszténység ökumenikus egységének helyreállítását, s ne fosszák meg a látványos egység jótékony hatásától a XXI. század társadalmát. A német pápának valami olyasmit kell cselekednie, olyan radikális elhatározásra kell magát elszánnia, mely netán méltó befejezése lehet annak a reformációnak, mely német földön indult be, a német Luther Márton fellépésével. Lesz-e a 78 éves, törékeny, fehérhajú, bizalmat keltő megjelenésű pápának elég ereje ahhoz, hogy nagy pápa legyen? S, mikor ezt így elgondolom, és le is írom, elmosolyodik bennem a realitásérzék, és azt kérdezi: illik egy vénemberhez, egy nyugdíjas paphoz ily vakmerő álmokkal foglalkozni, és azt még meg is szellőztetni? Illik, nem illik, ez vízióféleség elhatalmasodott bennem. Abban meg biztos vagyok, hogy senkinek sem ártok vele. Mint, ahogy a magyar katolikus püspöki konferencia elnöke, Seregélyi István egri érsek sem ártott senkinek azzal, hogy Szent István-napi ünnepi beszédében ország-világ előtt bevallotta saját gyengeségét feladatai végrehajtásához. Őszintén beszélt, s nyilván úgy érezte, hogy ezt nem csak a maga nevében nyilatkoztatta ki. Bárcsak sok hívő és nem vallásos magyar fül kihallaná belőle Pál apostol történelmileg jól bevált dicsekvését: "Örömmel dicsekszem gyengeségeimmel, hogy Isten ereje lakozzék bennem." Mert bizony Isten erejének bemutatkozása nagyon kívánatos lenne napjainkban, mikor a magyar társadalom is végzetes gyengeségben szenved, miközben nem Szent Istvánok vezérlik gondolkodását és ítélőképességét, hanem törpe pártpolitikusok, akik viszont kitűnően értenek ahhoz, hogy a demokrácia játékszabályait hogy kell kijátszani a morálisan maga alatt lévő társadalom ellen. "Hol vagy István király?" Hát ezt 2005-ben is énekelte sok magyar. Hol az Ő ereje, mely beindította a magyar történelmet? Lehet, hogy az őszinte magyarok alázatában rejlik az az erő, mely még egyszer előtörhet, és megmutathatja magát. Előrobban és törvénykezésbe fog. Hogy élve maradjunk... Vági László

<<< Vissza