A Pusztai László pályaavató eseménynek díszvendége volt Gujdár Sándor. Neve ismerős a szentesi, valamint a magyar labdarúgást kedvelők körében. Ő is Szentesről indult, majd Szegeden, s a budapesti Honvédon át jutott el a válogatottságig, 25-ször húzta fel a címeres mezt, majd profiként az Arisz Szaloniki-ben játszott. Egy súlyos sérülés vetett véget sportpályafutásának. - A Pusztai Lacira való emlékezés megtiszteltetés a szakmánknak – kezdte Gujdár Sándor. – Annak a szakmának, ami a mai világban már leértékelődött, de az én időben még nagyszerű foci volt Magyarországon, vb-re jártunk. Pusztai Laci és én is erről a pályáról indulva jutottunk el a világ stadionjaiba. Érdekes, hogy Laci hamarabb ment Szegedre, mint én. Amikor én utána mentem, akkor ő elment a Honvédba. Amikor a Honvédban utol érhettem volna, ő a Ferencvárosba igazolt. Végül a nagy találkozás a válogatottban jött össze. - Milyennek ismerte Pusztait? - Hihetetlenül gyors játékos volt. A mai magyar mezőnyben nem tudok, s nem is látok hozzá hasonlót. Atlétikus termet volt, villámgyors, emellett még nyolc-tíz gólpasszt adott egy szezonban, s ugyanakkor nyolc-tíz gólt rúgott bajnokságonként. Minket összekötött a szentesi múlt, tragikus halála nagyon megrázott. Köszönet a városnak, hogy róla nevezte el a központi sporttelepet. - Mit üzen a mai fiataloknak? - Higgyenek magukban. Szentesen mindig sok tehetséges gyerek volt. Az én időmből is legalább nyolc-tízet tudnék mondani, akik ha olyan sportszerűen éltek volna, és alázattal szerették volna a labdarúgást, mint mi Lacival, akkor nekik is lett volna a tehetségük alapján lehetőségük. A srácok higygyenek abban, hogy Szentesről is el lehet jutni a világ nagy stadionjaiba, ahogy mi Lacival eljutottunk. - Ön visszatér profi mérkőzéseinek színhelyére, Görögországba, ahol az Arisz Szaloniki edzője lesz. Itthon is folytatott edzői tevékenységet, de nem volt elismert. Most miben bízik? - Tíz évig voltam kapusedző a Honvédnál, bajnokságot is nyertünk, s akkor dolgoztam együtt azzal a Marti Kunselával, akivel nagy valószínűséggel az Arisznál is együtt fogunk dolgozni. Voltam Tiszakécskén szakmai igazgató, voltam válogatott vezetőedző, Szombathelyen Détári mögött pályaedző, majd vezetőedző. Az én igazi szerelmem azonban a kapusok képzése. Az Arisznál még most is úgy tartják, hogy én voltam az együttesben minden idők legjobb hálóőre. Gondolom, ezért eshetett rám a választás, hogy huszonegy év után visszahívtak. Tudom, huszonegy év alatt nagyon megváltozik a világ. Biztos ott is mások az emberek, s a közönség is. De azt csinálhatom amit szeretek. Dunás Varga Zoltán

<<< Vissza