„Mindenki tudja, hogyan kell gyereket nevelni." Csak az nem, akinek már van. Biztosat arról mondhatsz, akinek a gyermeke már felnőtt. A kegyesség egyik alapeleme a háládatosság Isten iránt, akitől származik minden jó. Ennek azonban nem rokona a mindennapi életben szokásossá vált kiszólás: a „hálaistennek“. Ajánlatos azonban jól meggondolni, mikor illő és mikor nem! Ha váratlan öröm ér, természetesen mondhatod: hála Istennek. De, ha az ellenfél elhibázza a tizenegyes rúgását, „hála Istennek“ helyett inkább helyén való azt mondani: szerencsénkre. Nem az érzi boldognak magát, akinek mindene van, hanem az, aki tud örülni annak, amije már van. Ez a felfogás a legnehezebb megpróbáltatások elhordozását is megkönnyíti. Természetesen, az önelégültség egészen más, nem is rokona az elégedettségnek. A ballagóknak, mielőtt útra kelnek, tudniuk kell, hová szeretnének megérkezni? Aki még nem tisztázta magában, annak ajánlom azt a szép zsoltáréneket, amelyik így kezdődik: „Utaid, uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem…“ Több út kínálkozik, de csak egyiken érhetsz majd célba. Aki felülről is kér bölcsességet, hamarabb megtalálja. Kívánom, hogy minden ballagó a jó úton induljon el.  Dr. Imre Ernő

<<< Vissza