Szellemi kalandozáson vehettünk részt Czakó Gábor íróval, a Duna TV Beavatás című műsorának szerkesztőjével. "Az ideák nyelve a magyar" címmel tartott előadást az ifjúsági házban a Keresztény Pedagógus Társaság szervezésében. - Előre bocsátom, nem vagyok nyelvész, egyáltalán nem is értek a nyelvészethez, - kezdte előadását - de irodalommal foglalkozom és a nyelv a munkaeszközöm. Mint minden író, a nyelv rabszolgája vagyok. Megpróbálom megközelíteni a magyar nyelvnek a belső természetét, a gondolkodásmódját, a lelkét. Egy matematikus kiszámolta, ha egy szó öt hangból áll, és egy adott nyelvnek az összes lehetséges változatát kimerítjük formális szempontból, és azt is figyelembe veszszük, hogy ennek a nyelvnek tízezer jelentést hordozó szava van, akkor annak a valószínűsége, hogy egy másik nyelvben egy ugyanolyan hangalakú és ugyanolyan jelentésű szó előforduljon, körülbelül egy a harminckétmilliárdhoz. A Magyar Tudományos Akadémia 1830-as határozata alapján Czuczor Gergely kezdte összeállítani A Magyar Nyelv Szótárát 1844-ben. 1862-ben jelent meg az első, 1874-ben pedig az utolsó kötete. Munkája egy részét vasra verve végezte a Riadó című költeménye miatt, ami a Nemzeti dal mellett a szabadságharc másik legforradalmibb verse volt. Arra a megállapításra jutott, hogy a magyar nyelv kétezer-négyszáz gyökből áll. A gyök kicsi szóelemet jelent, amely mindig egy képet hordoz, és ez a kép a szónak a különböző ragozott alakjaiban, változataiban él tovább. Ez az oka annak, hogy szót tudunk előállítani, és mindenki érti ezeket a szavakat, mondta Czakó Gábor. A legnépesebb magyar szócsalád a kör: karéj, kerítés, kert, köröm, karom, stb. szavaink is ebből származnak. Ha azonban megváltozik valamelyik mássalhangzó, akkor a jelentés nem, vagy csak kicsit módosul. Például, ha a "k" megváltozik és "f" lép a helyébe, akkor azt mondjuk, hogy forog, fordul, fúró, tehát ugyancsak a körmozgás képe jelenik meg. Az előadáson szó esett egy összetétel keletkezéséről is: régen a csűrben rendeztek bált, és tánc közben döngölték a padlót, így jött létre a csűrdöngölő szavunk. Nálunk a napot mint égitestet és a napot mint időegységet ugyanaz a szó fejezi ki, vagyis a nap mint égitest készíti elő azt a dolgot, amit mi napként mint időegységként érzékelünk. Az "egy" szavunk is gyök, az értelmező szótárban nyolc oldalt tesz ki, nem számítva azokat a szavakat, amelyek nem eggyel kezdődnek. A magyarban száznál több szó származik az "egy" gyökből. A hagyomány számtudománya azt mondja, hogy a legnagyobb szám az egy, mert minden benne egyesül. Az ember fél (feleség) és a nászban lesz egy, amikor egybekelnek. Egy az Isten száma is, minden benne van. Az európai nyelvekben a jelenség felől, míg mi a lényege felől közelítjük meg a testrészeket. A lábak, kezek, szemek nálunk - más nyelvekkel ellentétben - egyes számúak, mert a lényeg a látás, és ha nincs meg a teljes, akkor csak fél van. M. A.

<<< Vissza