Széchenyi Zsigmond gróf ezen szavait idézve kezdte beszélgetésünket Pongó Gyula, az Országos Vadászkamara Csongrád Megyei Szervezet hivatásos vadász alosztályának elnöke, és a szentesi Új Barázda Vadászati Társaság vezetője. - Hogyan került a vadászat közelébe? - Mint oly sokan közülünk, én magam is korán a vadászat, és a vadászok közelében találtam magam. Alig 9-10 éves lehettem, amikor idős vadászok elhívtak nyulat hajtani. Már akkor magával ragadott a varázsa. Azután pedig már minden ment magától. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a hivatásom, a munkám egyben a hobbim is. Ez egy életforma. Sajnos kissé családellenes, de olyan, mint a szerelem. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért van, és miért vonzza az embert. Egyszerűen szükségem van arra, hogy kint legyek. Messze az emberektől és a város zajától. Sokan még mindig azt gondolják, hogy a vadászat egy kegyetlen dolog, ami csak az öldöklésről szól. Természetesen ez nem így van. Ez egy összetett feladat, amelyben nagyon fontos a vadak védelme, és még fontosabb a vadak tisztelete. Sajnos manapság ez utóbbit nem mindenki tekinti egyértelműnek. - Ön Szentes térségében végzi munkáját. Mi jelenti a legnagyobb problémát a környéken? - Egyre nagyobb gondot jelent a rühes rókák megjelenése. Mivel a veszettség ellen már évek óta vakcináznak az országban elszaporodtak a rókák, és egyre több állat beteg közülük itt is. Próbáljuk kilőni ezeket a káros ragadozókat, de egyelőre még problémát jelentenek. Ugyancsak elszaporodtak az apró rágcsálók is. Ezeket több helyen mérgezéssel próbálják irtani, ami a legrosszabb megoldás, hiszen a mérgezett gabonát a nyulak is megeszik, amiből viszont nagy hiányunk van. - Mi ennek az oka? - Felénk is egyre jobban elszaporodott az európai barnanyúl vírus. Az elmúlt év szeptemberéig semmi gond nem volt az állománnyal, és mivel az időjárás is kedvező volt, igen sok példányra számítottunk, de mégsem így lett. Nagy részüket - főleg a kifejlett példányokat - elpusztította a vírus. Reménykedünk, hogy ez nem terjed tovább, és helyreáll a rend. Szükség van ezekre az állatokra is, hiszen csak így tartható fent az egyensúly. - Sok gondjuk van a kóbor állatokkal? - Főleg a macskákkal, minden tavasszal. Rengeteg kárt képesek okozni. Elpusztítják a nyulakat és a fiókákat. De a felelőtlen kutyagazdák is okoztak már fejtörést nemegyszer. Sokan kijárnak a kutyáikkal a Tisza-gátra sétálni. Ilyenkor előfordul, hogy a kutya utána iramodik egy vadnak, és a gazda nem biztos, hogy visszahívja. Ha az ártéren pedig éppen vadásznak, és ezt meglátják, lelőhetik a kutyát. Már számtalanszor figyelmeztettem a gazdákat, de feleslegesen. Előfordult már, hogy ebből problémák adódtak, de a gazdának is meg kell értenie, hogy nekünk meg kell védenünk a vadakat. Nagyon hálátlan dolog fegyvert emelni az ember legjobb barátjára, de sajnos néha ezt is meg kell tenni. Persze ez is legtöbbször az emberek hibája. Ha nem raknák ki a megunt kutyákat az út mellé, és nem hagynák a sorsukra vagy figyelnének rá a séta alatt akkor nekünk se okoznának problémát... K. A.

<<< Vissza