Március 11-én reggel írom e cikkemet. Még nem lehet tudni, hogy milyen lesz a március 15-i ünnepségek kimenetele. Én hiszek abban, hogy adott történelmi pillanatban morális beidegződések is döntően hatnak. Jó avagy rossz kimenetel irányában. A nagy szellemek aztán meg is teszik, hogy egy bizonyos erkölcsi magatartáshoz kötik jövendöléseiket. Márai Sándor például megjövendölte, hogy nem lesz Magyarország, ha még egyszer felülkerekedik az a magát "úri-kereszténynek" tartó magatartás, mely 1944 végére a poklok mélyére sodorta a magyar társadalmat. Ezt mondta: "Ez a fajta nem tanul... Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet." Nem tehetek róla, én ennek a rettenetes próféciának beteljesedését látom abban, hogy kettészakadt az ország lelke, hogy vad gyűlölködések feszülnek egymás ellen, hogy szinte sportszerűen gyakoroltatik a tudatos bizalmatlankodás, hogy nem tudunk szépen ünnepelni, s hogy ez a gazdatüntetés sem akart abbamaradni. Persze, hogy nem akar véget érni ez az álló háború! Hogy is akarna, mikor őrületes hibák indították útnak a mezőgazdasági átalakulást mindjárt a kezdetekben. Hibák, melyek bizony erkölcsi természetűek is. Bizony, az 1990-es évek elején döntő pozícióba jutottak kártékony előítéletek is, már semmire sem jó antikommunistaságok. Debreczeni József szolgáltat erre bizonyítékot A miniszterelnök című, nagy sikert arató művében. Ezt írja a 121-122. oldalon. Antall József "elmesélte nekem, hogy szórakozott Hornnal. Ültünk egymással szemben, azt mondja, és akkor a Gyula jött ezekkel a dumákkal, hogy a mezőgazdaság súlyos helyzete, meg hasonlók, szóval hadonászott itt egy nagy karddal, és akkor én közbevettem egy ironikus mondatot, ami ült. Szóval lazán csuklón szúrtam, és kiesett a kard a kezéből, a beszélgetés fonala ebben a témában el lett vágva." Ehhez még hozzáteszi Debreczeni a megjegyzést: "Ha túl hasznos pedig nem is, de feltétlenül imponáló volt ez az "úri kedvtelés." Hát igen! Az úri kedvtelés félbeszakadt, de az agrárválság maradt, növekedett, s most a budapestiek lettek tőle nagyon idegesek. Vagyis ez a példa igazolja, mire vezet, ha súlyos feladatok lelkiismeretes végiggondolása és végrehajtása helyett "úri kedvtelések" jutnak szóhoz. Mindenesetre Márai jövendölését ajánlom komolyan venni, nehogy további megoldatlanságok kedvtelése legyen az úr felettünk!

<<< Vissza