Ez az első munkahelye. Tizennyolc éves volt, amikor betanított szerelőként alkalmazták a Tisza Volán Rt.-nél. Majd tehergépkocsi-vezető lett. Autóbuszra '90 végén ülhetett. Mészáros Zoltán autóbuszozott is egészen 2003 novemberéig. A területi átalakítást követően az üzletág-igazgató mellett egy évig vezénylő titulusban tanulta a szakma csínját-bínját. Mígnem 2005. január 1-jével - igazgatói beosztásban - kinevezték a szentesi kirendeltség vezetőjévé. A közlekedési vállalatnál mindig tanult valamit. Oktatói végzettséget szerzett, amit gyakorolt is főiskolai felvételéig. 1998-at írtak akkor. Közben belső szakmai feladatként személyforgalmi vizsgát tett. Levelező tagozaton 2002-ben vehette kézbe közlekedésmérnöki diplomáját. Utána még buszvezetőként dolgozott egy darabig, majd 2004-ben a termelésirányítás területén kapott feladatot. Tanulóként más irányú elképzelései voltak. A Pollák Mihály Ipari Szakközépiskolában villanyszerelő szakmát szerzett. Rádió-tévészerelő szeretett volna lenni. Aztán a repülés is érdekelte. De azt mondták a szakemberek, csak földi irányító lehet. Szegeden vitorlázó repülőgépeken szárnyalt. - Ezt hozta az élet. - mondja. - Menetközben megszerettem a szakmát. Közel tizenhárom évet buszoztam. Először külsőtelephelyesként, gádorosi lakos voltam akkor, '94-ben költöztünk be a városba, azután váltós lettem, majd különjáratos. A végén távolsági járatról szálltam le. A főnöki szobában beszélgetünk Mészáros Zoltán igazgatóval. A kirendeltség létszáma felöl érdeklődöm, melyre a következő választ adja: - Kilenc nem fizikai alkalmazott mellett hatvannégy autóbuszvezetővel dolgozom, a gépjárműállomány harminckettő. Hogy elegendő-e? Autóbuszból a reggeli és a délutáni csúcsidőszakokban lehetne több is. Tíz-tizenhárom éves buszokkal is dolgozunk, az idősebbeket jó lenne lecserélni. Azt szeretném, ha a járműállomány életkora fiatalodna. Hogy egyre korszerűbb legyen. - Buszvezetők? - Ilyenkor, év elején talán sokan vannak, aztán jön az utazási szezon, szabadságolások ideje, akkor viszont kevésnek tűnik az állomány. A vállalatnál dolgozók 75 százaléka törzsgárda, Szentesen ez több mint 80 százalék. Nálunk nem igazán van lemorzsolódás. Harcolnak a bérükért, de egyet tudok mondani: amit itt kapnak, az biztos bér. Ez valami háttérbiztonságot is ad. Én tudom azt, mit jelent napokig távol lenni a családtól. - Középpontban dolgoznak. Az emberek hamar meglátják a rosszat, s kritizálnak. - Amikor idekerültem, azt mondta a volt főnököm, Musa Antal, hogy itt még a tizenhatodik órában is mosolyogni kell. Az utas elvárja. A közel 8 ezer ember között, akiket naponta szállítunk, vannak olyanok, akiknek nem vagyunk szimpatikusak. Tudni kell emberekkel bánni. Az egészséges kritika kell. De azt is el kell ismerni, hogy jelentős változást hozott ez a tizenöt év. - Többek között azt, hogy tisztán tartják az állomás környékét. - Örülök, hogy ezt észrevették. Néha úgy érezzük, fölöslegesen dolgozunk. Sok a szemetelő. Ma még utópia, tudom, talán majd egyszer úgy szállunk fel egy tiszta buszra, hogy tisztán is hagyjuk azt. - Mit szeretne még megvalósítani vezetői beosztásában? - Kelemen László vezetése alatt elindult valamiféle folyamat a szolgáltatás minőségi javulásában. Minél optimálisabban tudjam összehangolni a munkát, az embert és a járművet. Nálunk eddig is személyközpontú irányítás folyt. Azt szeretném, ha az utaspanaszok csökkennének. Igazából a névtelen levelekkel nem tudok mit kezdeni. Szentesre azért ezek nem annyira jellemzőek. Fontosnak tartom a jó kapcsolattartást. Ha a Tesco elkészül, várhatóan változás lesz a helyi járatokban. Az útvonal az áruházat is érinti majd. - Van egy hobbija is: zenél. - Igen, a Mihály Béla vezette városi fúvószenekarban. Gyermekkoromban Gádoroson tanultam trombitálni. A karnagy úr hívott. Ez azért kitölti a szabadidőmet. - És a család? Ők hogyan fogadták a kinevezést? - Az első házasságomban született nagyobb fiú már 14 éves. Édesanyjával él. Jelenlegi feleségemet a zenekarban ismertem meg, zeneművészeti egyetemet végzett. Tanított, most gyeden van a 9 hónapos kisfiunkkal. A természetes féltés nálunk is megvan. A buszvezető, amikor vége a járatnak, utána még 1-1,5 óra múlva érhet haza. Egy vezetőnek talán soha nem fejeződik be a napi munkája. A harminchatodik életévembe léptem. Remélem, megfelelek. L. J.

<<< Vissza