A 102-ik életévét töltötte be Halász Szabó Mihályné október 23-án. Ebből a jeles alkalomból Szirbik Imre polgármester és Demeter Attila képviselő is köszöntötte a város legidősebb lakóját otthonában. Erzsike néni az eltelt több, mint egy évszázad alatt sokat megélt, emlékezete is sok mindent megőrzött. A háborús, vészterhes éveket a román határnál átélő, majd Szentesre az ötvenes években költöző asszony azt említi, nehéz élete volt, de segített, akin csak tudott. A 93 éves korában elhunyt második férjét is így jellemzi, akivel nem kevesebb, mint 65 évet töltöttek házasságban. Régen az emberek is mások voltak, a két nagyapjától sok szép történetet hallott a még korábbi időkről: akkoriban nemigen voltak rossz gyerekek, viszont volt még tisztesség, becsületesség. Ő maga hat elemit és két ismétlőt végzett, ám olvasással művelte magát. S hogy a nehézségek mellett mire emlékszik szívesen az, aki ilyen szép kort megélt? Az összetartásra, minden korban, mondja Erzsike néni, melyet ő a családdal azonosít. Erzsike néninek két lánya, két unokája és egy dédunokája született, sajnálják is, hogy nem készülhet nagy családi csoportkép. Egyik unokája, Répási Piroska a kórházi munkahelyét áldozta fel, hogy otthon lehessen nagymamájával. Az idős néni ugyan szellemileg még friss, és bottal még maga jár, sőt segít is ebben-abban, de életének legutóbbi egy évéről főleg a betegeskedése jut eszébe. A napokat már nem nyújtja, dél körül kel. Sok minden foglalkoztatja, például gyakran felemlegeti, hogy manapság nehéz szerelőt találni. Amikor a Zolnay utcai szomszédjai meglátogatják, velük is megosztja minden gondját-baját. Ezeket átadni olyan embernek érdemes, aki tovább is viszi, nem pedig annak, akiben kialszik, fogalmaz bölcsen az idős asszony. Bár Erzsike néni már nem számolná tovább éveit, mindenesetre jövőre már az utcájuk megsüllyedt járdájának kijavítására koccinthatna a polgármesterrel. Darók József

<<< Vissza