<<< Vissza |
Közös dolgaink... |
2004. október 29. |
A Greenpeace levelét találtam a minap a postaládámban. Megemlíti a 2000
januári ciánkatasztrófát és figyelmeztet a közelgő újabb veszélyre. Szomszédunkban,
Verespatakon újabb ciános technológiájú aranybányát szándékoznak nyitni.
Ez a bánya tízszer nagyobb lenne, mint a nagybányai. A tájékoztató magyarországi
veszélyforrást is megjelöl. Példaként említi a Tisza magyar szakaszán található
vegyi üzemek által folyónkba juttatott klórvegyületeket. Ez a látványosan
szerkesztett és kivitelezett kis kiadvány részletesen felsorolja azokat
a következményeket (rákos megbetegedések, allergia, asztma, agykárosodás
stb.), amelyeket a növényvédő szerek, más mérgek és nehézfémek okozhatnak.
Lehet, hogy szűklátókörű lokálpatrióta vagyok, de először a Kurca jutott eszembe. Ha megkezdett kotrását alsó szakaszán is be tudnánk fejezni, vízminőségét állandóan elfogadható szinten tudnánk tartani, gazdagodna növény- és állatvilága, a megbízható vízminőség bizonyosan növelné a mezőgazdasághoz kapcsolható vállalkozói kedvet Szentes térségben. Nem csak én látom így, nem egy újságcikk, komoly szakemberek bevonásával tartott szakmai konferencia, lakossági fórum vetett fel hasonló gondolatokat. A helyzet még is gyökeresen más. A Greenpeace fokozott veszélyről szól, másrészt egyre többet hallani a megszorító gazdasági intézkedésekről, a központi alapból történő beruházások ritkításáról, célirányosabbá tételéről. Ugyanakkor felcsillant a remény is. A Szentesi Élet október 22-i számából is tudhatjuk, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára a Kurcát és környékét jól ismerő szakember, dr. Gombos András lett. A Kurca és környéke még menthető terület. Ha nem is a szó közvetlen, de átvitt értelmében egy kis "zöld sziget" lehetne pusztuló világunk tengerében. Reménykedünk. Mészáros Imre |
![]() |