<<< Vissza

Közös dolgaink...
Szegvár-Szentes

2004. október 29.

 
A Greenpeace levelét találtam a minap a postaládámban. Megemlíti a 2000 januári ciánkatasztrófát és figyelmeztet a közelgő újabb veszélyre. Szomszédunkban, Verespatakon újabb ciános technológiájú aranybányát szándékoznak nyitni. Ez a bánya tízszer nagyobb lenne, mint a nagybányai. A tájékoztató magyarországi veszélyforrást is megjelöl. Példaként említi a Tisza magyar szakaszán található vegyi üzemek által folyónkba juttatott klórvegyületeket. Ez a látványosan szerkesztett és kivitelezett kis kiadvány részletesen felsorolja azokat a következményeket (rákos megbetegedések, allergia, asztma, agykárosodás stb.), amelyeket a növényvédő szerek, más mérgek és nehézfémek okozhatnak.

Lehet, hogy szűklátókörű lokálpatrióta vagyok, de először a Kurca jutott eszembe. Ha megkezdett kotrását alsó szakaszán is be tudnánk fejezni, vízminőségét állandóan elfogadható szinten tudnánk tartani, gazdagodna növény- és állatvilága, a megbízható vízminőség bizonyosan növelné a mezőgazdasághoz kapcsolható vállalkozói kedvet Szentes térségben.
Nem csak én látom így, nem egy újságcikk, komoly szakemberek bevonásával tartott szakmai konferencia, lakossági fórum vetett fel hasonló gondolatokat. A helyzet még is gyökeresen más.

A Greenpeace fokozott veszélyről szól, másrészt egyre többet hallani a megszorító gazdasági intézkedésekről, a központi alapból történő beruházások ritkításáról, célirányosabbá tételéről.

Ugyanakkor felcsillant a remény is. A Szentesi Élet október 22-i számából is tudhatjuk, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára a Kurcát és környékét jól ismerő szakember, dr. Gombos András lett.

A Kurca és környéke még menthető terület. Ha nem is a szó közvetlen, de átvitt értelmében egy kis "zöld sziget" lehetne pusztuló világunk tengerében. Reménykedünk.

Mészáros Imre


<<< Vissza