<<< Vissza

Utca őrzi az esperes nevét

2004. augusztus 19.

 
Szalai István (1816 - 1878)

1816-ban született Visontán. Édesapja a falu iskolájának rektora és jegyzője volt egy személyben. Tanulmányait Csurgón, Losoncon és Debrecenben végezte, majd az 1840-es évek közepén egy évig a berlini egyetem hallgatója volt. Hazatérését követően 1846-tól hat évig Szikszón, hét esztendeig pedig Bükkszentmihályon lelkipásztorkodott. 1859-ben került Szentesre, 18 jelölt közül választották meg a református gyülekezet papjának. 1861-től a Békés-Bánáti Egyházmegye tanácsbírói, 1862-től főjegyzői tisztségét töltötte be, 1876-ban esperessé választották. Szalai István jelentős tudományos munkásságot fejtett ki. "Egy kő az egyezményes philosophia templomához" című művét 1856-ban a Magyar Tudományos Akadémián is felolvasták. 1858-ban jelent meg akadémiai kiadványként a "Tapasztalati lélektan", ami első munkájának kibővített változata volt. Eredményes kutatómunkájának köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1865-ben látott napvilágot Sárospatakon az "Elméleti lélektan". 1870-ben akadémiai pályamunkát készített "A családi élet alapja a belőle folyó kötelességekkel együtt" címmel. Szalai István tudományos munkásságának szerves részét képezik azok a bölcsészet- és természet-tudományi, valamint egyházi tartalmú cikkek, amelyek különböző szakfolyóiratokban jelentek meg. 1878. március 6-án hunyt el, 62 éves korában.

Futó Zoltán (1863 - 1921)

1863. május 15-én született Hódmezővásárhelyen. Édesapja, Futó Mihály a vásárhelyi református főgimnázium igazgatója volt. Iskoláit szülővárosában és Debrecenben végezte. A teológiai fakultást 1884-ben fejezte be, az 1885-86-os tanév téli félévét Berlinben, a nyárit pedig Baselben töltötte. Hazatérését követően a második lelkészi vizsgát kitűnő eredménnyel tette le, Nádudvarra került, 1887 júliusában pedig a temesvári egyesült protestáns egyház lelkésze lett. Az önálló református egyházközség lelkipásztoraként 10 évet szolgált Temesváron, 1898-ban került Szentesre. 1899. április 9-én először tartott gyermek istentiszteletet meghonosítva ezzel e szertartási formát a városban.
Az 1900. november 25-ére összehívott egyházi értekezleten az ő kezdeményezésére mondták ki a Szentesi Református Kör megalakítását, amelynek elnökévé választották. Az 1905. október 20-án a megyegyűlés által megválasztott Alkotmányvédő Bizottság egyik alelnöki tisztségét vállalta el. A Békés-Bánáti Egyházmegye tisztikarában igen fiatalon szerepet vállalt, al-, majd főjegyzőként, később pedig tanácsbíróként tevékenykedett. 1913-ban esperesnek választották, ünnepélyes beiktatására az április 18 és 20. között Szentesen tartott egyházmegyei közgyűlésen került sor. 1921. november 8-án hunyt el szívszélhüdés következtében. A hálás utókor 1932-ben utcát nevezett el a lelkipásztorról.

Gilicze Antal és Gilicze László

Gilicze Antal 1885. május 30-án született Szentesen református családban. Édesapja, Gilicze Sándor bognármesterként, édesanyja, Kanász Nagy Jusztina pedig varrónőként dolgozott. Házasságukból hét gyermek született, akik közül csak hárman (Antal, Kálmán, Sándor) érték meg a felnőttkort. Az elemit a szentesi református egyházi iskolákban, a gimnázium nyolc osztályát pedig az állami főgimnáziumban végezte. 1905 szeptemberében iratkozott be a debreceni református akadémiára, majd elnyerte a Csongrád vármegye kezelésében lévő "Horgos-Kárász"-féle ösztöndíjat. 1910. március 1-ig bejegyzett segéd-lelkészként tevékenykedett Futó Zoltán mellett, majd a ceglédi, a siklósi, az őcsényi, az érsekcsanádi és a kajdacsi gyülekezetben szolgált. Szentesi működése idején alakult meg a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület, a Keresztyén Leányegyesület és a Református Asszonykör. Tagja volt Csongrád megye törvényhatóságának, Szentes, Magyartés és Fábiánsebestyén képviselő-testületének is. 1944. május 29-én, egy nappal 59. születésnapja előtt hunyt el.
Az iránta érzett tisztelet is közrejátszott abban, hogy a szentesi egyházközség a felsőpárti lelkészi állásra Gilicze Antal fiát, Lászlót választották meg, aki 1915. november 4-én született. Elemi és középfokú iskoláit Siklóson és Szentesen végezte, majd a budapesti teológiára iratkozott be. Három évet töltött Amsterdamban, 1942 júniusában egyházjogból doktori vizsgát tett. Segédlelkészként Budapesten, Kiskunhalason, Kajdacson, valamint a szilicei konferencia telepen szolgált. Várady Erzsébetet 1946. április 22-én vette feleségül, házasságukból négy gyermek született. (folytatjuk)

Kovách Péter és Mód László


<<< Vissza