Ötven évvel azután, hogy elvégezték a nyolcadik osztályt, az egykori diákok osztálytalálkozót tartottak a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Az első iskolai napnál is meghatóbbnak nevezte a jubileumi osztálytalálkozót Dobos Sándor, aki Németországban él. Onnan kezdeményezte az összejövetelt, miután kezébe került egy régi osztálykép. - Ez már történelem - tette hozzá. Elképzelhető, milyen nehéz, de egyszersmind örömteli feladat a régi fényképen látható egykori gyerekarcokat beazonosítani, s a neveket hirtelen felidézni. Nekik sem ment azonnal. Az érkezők egyikének-másikának esetében az első pillanatok találgatással teltek, hogy aztán jóízű beszélgetéssel folytatódjanak. A helybeliek tartották a kapcsolatot, de az osztály egy része szétszéledt, mondta Kanfi Horváth Mihály. Az eredeti 32 fős osztályból 14-en jöttek el, volt, aki Csongrádról, de olyan is, aki Budapestről, s hivatást is sokfélét választottak. "Úttörőcsapat gyűlésezik az előtérben? Zászlófelvonás is lesz?" - tréfálkoztak az érkezők. A 15-ös számú tanterem előtt gyülekeztek, ez volt a termük nyolcadikban. - "Volt, hogy szorongva jöttünk be ide, de most nagyon szorongva" - jegyezték meg. Többeknek is az volt a benyomása, mintha kisebb lenne most az iskola, mint amilyen emlékeikben élt. Imre Ernőné is hivatalos volt a találkozóra. Az egykori fiúosztály tagjai sorban bemutatkoztak akkori tanárnőjüknek, aki matematikát és fizikát tanított, s aki már csak egyedül képviselhette a tanári kart. Az íróvá lett régi tanítvány, Pass Ferenc elsőként a tanárnőnek dedikálta egyik kötetét. Sebesi Istvánnak az a véleménye, hogy a rendszeretetet, a szorgalmat tanáraik nevelték beléjük. Ő máig annak él, hogy dolgozik. Kicsit más világ volt az, s mint mondta, később azért rájöttek: nem volt igazságtalan. D. J.

<<< Vissza