Dr. Farkas Endre Nagy Ferenc utcai otthonában, rendelőjében vizsgálta magán- és körzetéhez tartozó betegeit, a múlt század első felében és közepén. Lelkiismeretes, gyógyító munkájáért tiszteltük. A népszerű ember nyugdíjas korában Mátraszentimrére költözött. Követői... Besze László fotós, Burkus Imre asztalos, Demeter István festő, Földvári N. Sándor hentes és mészáros, Füsti Lajos cukrász, Kovács János kályhás, Hernyik András műszaki vezető, Pusztai József építész, Virágos K. Imre MÁV dolgozó...(A névsor nem teljes.) Közöttük baráti kapcsolatok alakultak. Fáradtan érkeztek, pihenten jöttek vissza. Tapasztalataikat, élményeiket elmondták. Ennek alapján többen útnak indultak, és vágyták megismerni a környéket. Mi is eljutottunk a Csörgő-patakhoz, a hegyvonulatok világába. Elsétáltunk Piszkéstető, Kékestető, Mátraszentlászló, Mátraszentistván, Ágasvár szép térségeire. Fárasztó, de érdemes volt. Élményekkel gazdagodva tértünk vissza Mátraszentimrére. A település szélén, a sportpálya közelében, délnyugatra a Bagolyírtás felé tartó turistaút baloldalán, a hegyoldalában a temetőt fák koszorúzzák. Dr. Farkas Endre "Bandi bácsi" is ott nyugszik. Sírjánál főhajtással leróttuk tiszteletünket néhányszor. Ismerősei is... Az enyhén emelkedő úton - kb. 2 kilométerre - elérjük Bagolyírtás 810 méter magasságú üdülő körzetét. Területét határoló gyöngyösi útvonalon átmenve, a turistaútvonalon Mátrakeresztes felé haladva a fák alatt gombamaradványok, feltúrt avar jelezte, hogy az éjjel vaddisznók lakmároztak. Megtalálják a lelőhelyeket. A turisták viszont elvétve. Madarak éneke kísért Mátrakeresztes közeléig, a kiírtott erdő széléig. A fák alá ácsolt menedék építmény alatt megpihentünk. Mátrakeresztes felöl, "száraz", sovány ember, barna bársonyruhában, erdészkalapban érkezett, hetven év körüli. Nevünket megmondtuk, ő is, Szilassi Ferenc mátrakeresztesi, erdei munkás, nyugdíjas. A kiirtott területet nézte, megjegyezte: "Mi a beteg, görbe fákat egyeltük, ritkítottuk, kézi szerszámokkal. Ketten, naponta hat köbmétert összeraktunk. Az erdőben fából összetákolt kunyhóban éjszakáztunk. A fiam is erdei munkás lett. Naponta megteszem a húsz kilométer erdei sétát. Gombát is szedek." Zsebéből fekete, zsíros irónt vett elő és a menedék építmény tartóoszlopára húzott egy vonalat, mindennap. Peterdi Pál újságíró véleményét ő megvalósította: a láb mindig kéznél van. Szeretném megolvasni, hogy hány vonalat húzott, él-e a szorgos munkában edzett ember. Ferenc bácsi elköszönt és ballagott otthona felé, bot nélkül mint a hegyvidéki emberek többsége. Mi is elindultunk a turisták felismerhető segédeszközével, a mogyorófa botokkal. Elértük a Kis-Átal-kő 788 méteres csúcsát, itt megpihentünk. Az ösvényen Mátraszentimre felé haladva a Nagy-Átal-kő 820 méteres tetejéről láttuk a környéket és az Alföld szélét. A sportpálya melletti vendéglőbe érdemes betérni. Tisztaság, rend volt, étlapi választék bőséges. A sztrapacska - juhtúrós tészta - ízlett. Hetente egyszer jó lenne ma is. A természet csodálatra érdemes területére visszavágyunk. Akik látták, valószínűleg szintén... Kirándulásunk vázolása kedvébresztő lehet kezdő turistáknak. Kátai Ferenc

<<< Vissza