<<< Vissza

Majd meglátjuk

2004. július 16.

 
"Magyarország ma szabad - és igazságtalan."Hát ez bizony súlyos megállapítás! És aki mondta? Lesz-e olyan súlyos tekintélye, hogy jobbról s balról is megemelik előtte a kalapot? Mert bizony ránk férne, hogy prófétai szavakat csak próféta-lelkek merjenek kimondani! Ezt egyelőre még remélni is alig merjük.

De azért nem tesszük rosszul, ha a fent idézett diagnózis felett egy kicsit elmélkedünk...

Szabadság és igazságtalanság! Hogy fér e kettő össze? Nohát a politikai elemzőknek ez nem gond. Ők hamar megtalálják a szabadság és az igazságtalanság közös nevezőjét. De a magamfajta lassú gondolkodású magyar ember nehezen adja meg magát körmönfont, hosszú körmondatoknak, melyeknek az a dolguk, hogy kibékítsék egymással kibékíthetetlen dolgokat.
Mivel odáig még nem jutottam el, hogy alapvető erkölcsi normákat a második helyre ültessek - rövid lejáratú politikai érdekek háta mögé -, ezért felmerül bennem a komoly gyanú, hogy a szabadság és az igazságtalanság tényleg két olyan dudás, mely egy csárdában nem fér el.

Hát akkor a mi magyar társadalmunk kocsmájában melyik az úr: a szabadság-e avagy az igazságtalanság?
Mielőtt megkockáztatnám a magam véleményének közzétételét, hadd szóljak arról, hogy az utóbbi hetekben mi a tapasztalásom. Az, hogy egyre több az autók száma, emiatt egyre veszélyesebb a közlekedés, miközben egyre többen keresgélik a mindennapit a kukákban. Ez tény. S e tény annak bizonyítéka, hogy hazánkban nő a szegények száma, csökken a társadalmi szolidaritás, tehát felülkerekedőben van az igazságtalanság egészen addig, amíg tűrhetetlenné és ezért katasztrófával terhessé válik. A kérdés csak az, hogy ennek a bűnös terhességnek mikor lesz vége?

De, ha ez így van, akkor mondhatjuk-e, hogy magyar népünk szabad? Az a nyomor, melynek veszedelmét a viszonylag könnyen szerzett jólét bűvöletében élők nem akarják tudomásul venni és orvosolni, meddig fogja tűrni, hogy a látni nem akarók szabadnak érezzék magukat? A "Rózsadomb lakóinak" szabadsága ilyen körülmények között lehet-e gondtalan szabadság, melyet szabad, sőt kell címeres piros-fehér-zöld zászlóval körülhozsannázni csak azért, mert a demokratikus berendezkedésnek csak játékszabályai vannak, de szíve nincs, ezért őket védi?
Szabadság-e avagy csak illusztráció azt hinni, hogy ott van az ígéret földje, ahol a milliomosnak mindent szabad, a szegénynek pedig csak nyomorogni szabad? Vagyis: ha egy társadalom tartósan megtűri a szociális igazságtalanságot, az a társadalom igazában nem szabad. Saját erkölcstelenségének a foglya, s e fogságban nincs képessége még arra sem, hogy kikívánkozzon belőle. De van-e hazánkban oly közéleti ember, akinek ezt elhiszik azok, akik ilyenfajta hitre egyenlőre nem képesek? Majd meglátjuk.

Vági László


<<< Vissza