Július 6-án Belgrádban gyűltek össze a települések polgármesterei. A tanácskozáson a volt Jugoszlávia tagállamai, illetve az azt körülölelő országokból mintegy hatvan polgármester írt alá az emberek közti tolerancia és együttműködés témájában közös dokumentumot. A konferencián Szentest Szirbik Imre polgármester képviselte. - A kétéves folyamat Újvidék, Tuzla, Nis háromszög együttműködéseként indult, amely alapján ez a megállapodás-tervezet összeállt, sorsdöntő a térségben - tájékoztatta lapunkat. - Ahogyan a tanácskozáson felszólaló Szerbia-Montenegró új államelnöke is fogalmazott: a Balkán Európa térképén jó tíz éven át olyan fehér folt vagy fekete lyuk volt, amelyet igyekezett mindenki elkerülni, mert problémákkal, konfliktusokkal, háborúkkal átszőtt légteret hagytak maguk mögött a területen élők. Ma már egyre erősebb az igény, a megbékélésre. A polgármester úgy véli, ez többoldalú folyamat, mivel abban egyrészt az államoknak van felelősségük, de minden szinten, így az önkormányzatok szintjén is keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek előre viszik az egymás mellett élők különféle felfogású, nemzetiségű, vallású emberek közeledését és megértését. - A dokumentum három nagy területre koncentrál, egyrészt a kisebbségi jogok kérdésére. Különös fénye van a mostani vajdasági ügyek kapcsán, ebben az ügyben sikerült több magyar polgármesterrel konzultálnom, ők azt kérték, amennyiben az anyaország bír ebben segíteni, azt rajtuk keresztül tegye meg. Elmondták, vannak olyan magyarországi (politikai, félpolitikai) szerveződések, melyek aktivistái reggel a busszal átmennek, szétszórják röplapjaikat. A helybélieken fogják a nem egészen a megegyezés irányába ható röplapok tartalmát leverni. Sajnos, ennek már voltak tettleges következményei is. A dokumentum másik része elsősorban az önkormányzatok közötti együttműködésre koncentrál. Itt elsősorban Magyarország és Szlovénia vállalt nagy szerepet, hogy az uniós csatlakozás, az Euroatlanti gondolat, az egységes európaisággal szerzett tapasztalatait átadja. Az együttműködésben nyújt segítséget. Hogy közelebb hozza a Balkán országait, településeit Európához. Ezáltal segíti a megértést, elsősorban az információáramlás, az értékek bemutatása útján. Talán jelzés értékű, hogy a konferencián a frissen megválasztott szerb-montenegrói államelnökön túl részt vett az EBESZ (Jugoszláviát felügyelő összeurópai szövetség) balkáni megbízottja, az Európa Parlament balkáni és kelet-európai ügyekkel foglalkozó főbiztosának munkatársa és számomra talán a megrendítőbb az volt, hogy a polgármesterek felszólalását Srebrenica polgármestere zárta. Annak a városnak a polgármestere, amelynek szenvedései bejárták a világsajtót, elmondta, hogy ebben a háborús világban a település kilenc és félezer polgárát veszítette el, hat és félezer olyan gyerek van a város és vonzáskörzetében, akiknek nincs felkutatható hozzátartozója. Ő volt az, aki a szónoki pulpitusról a megértést, a toleranciát kérte szinte könyörögve. Úgy fogalmazott: a holtak nevében már nem beszélhet, de az élők nevében azt kéri, hogy tegyük félre az indulatokat, tudván, hogy a sebek hosszú időre gyógyulnak majd be, de el kell kezdeni. Mert ha nem kezdjük el, akkor a feszültségek halmozódnak. Büszke vagyok arra, hogy Szentes nevében ezt a megállapodást kézjegyemmel elláthattam. Egy héttel az után, hogy Strasbourgban átvettük az Európaiságért járó diplomát, a gyakorlatban is megmutattuk, hogy hidak tudunk lenni, és hidak kívánunk lenni az európaisághoz csatlakozó minden nemzet és minden ember előtt, s azt hiszem, a diploma ebben a szempontból kötelez is bennünket.

<<< Vissza