Az elmúlt hét keddjén a Krétakör színtársulat látogatott el a Horváth Mihály Gimnáziumba, s a Siráj című darabot adta elő. Mielőtt azonban megrágalmaznának, kedves olvasók szörnyű helyesírásomért, elárulom, hogy nem véletlen a "j" csere. Ugyanis a címbeli kis változtatás is arra utal, hogy nem a megszokott Csehovi Sirállyal van dolgunk, hanem egy rendhagyó feldolgozással. Valóban az volt. A drámát a HMG dísztermében játszották. Így szokatlan közelségből élvezhettük az előadást, maguk a színészek is gyakran köztünk, nézők közt jártak-keltek, mi is a darab szereplőinek érezhettük magunkat. A színházi kellékek mind a díszlet, mind a jelmezek hiányoztak. Mindez azonban fel sem tűnt, hiszen a színészek profizmusa bármit képes volt elhitetni velünk, hirtelen látni kezdtük akár az erdőt, akár a tavat a kopár falak helyén... Majdnem négy óra repült el így. Talán a közvetlen közelség miatt, inkább azonban a kiváló színészeknek köszönhetően, óriási hatással volt ránk a mű. Ami engem illet, szinte percenként váltakozva fojtogatott a sírás vagy a nevetés. De még az előadás után is bennem élt a darab, napokig járt a fejemben. Mint utóbb megtudtuk, ez már a Krétakör társulat 42. előadása volt. S ezt a darabot már Franciaországban is játszották háromszor. Első alkalommal jártak azonban vidéken, de a társulat tagjai úgy nyilatkoztak, olyan lelkes közönséggel, mint itt, még sehol máshol nem találkoztak. Csodálatos élménynek tartották azt is, hogy az előadás után a diákság még több mint egy óráig ostromolta őket. Igazán tanulságos színész-néző beszélgetés alakult ki közöttünk. Azt hiszem ez az előadás sokban átformált, sok mindenre tanított minket, például, hogy lássunk az életben is "falak helyett erdőt és tavat!" Viola Szandra

<<< Vissza