2003. október 4-25. között három hetet Marokkóban töltöttem a debreceni egyetem földrajz tanszékének terepgyakorlatán túravezetőként. Körutunk során jártunk óceánparton, magashegyen és sivatagban, de láttuk az ország korábbi fővárosait és jelentősebb kulturális értékeit is. Az alábbiakban nem az utikönyvek száraz adatai, hanem a mienktől különböző szokásaik alapján próbálom megmutatni az országot és népét. Maghreb al aksza - a legnyugatibb Kelet országa. Ezen a néven nevezték hajdan Marokkót a lakosai és teljesen igazuk is van. Iszlám ország iszlám szokásokkal és jogrenddel, de a spanyol és francia gyarmati hatás miatt a legnyugatiasabb arab országok közé tartozik. Érdekességek: Ceuta - Gibraltár spanyol párja Afrikában, de még mindig spanyol kézen. Mi ennek a földrajzi helyzetnek az előnyeit arra használtuk ki, hogy bélfertőtlenítő szeszeket vásároljunk a vámmentes boltban. A kb. 36 km2-nyi területű spanyol "sziget" emellett kiválóan alkalmas az afrikai ráhangolódásra is. A viszonylag kevés csapadék miatt nincsenek nagy folyók ezen a tájon. Az esős évszakban (novembertől áprilisig) bővizű folyók a száraz évszakban kiszáradnak, ilyenkor mondják azt, hogy "a folyó elment". A száraz folyómedret bevetik és öntözéssel zöldséget termesztenek benne. "Megjött a folyó" - mondják eső esetén, ilyenkor szépen megvárják a gázlóknál, amíg az úton pár óra alatt átfolyik a folyó vízkészlete. Asilahban megfürödtünk az Atlanti-óceánban, mi fürdőruhában, a helyi hölgyek utcai ruhában. Az iszlám előírásait a többségük még ma is megtartja, tudniillik csakis a férjük láthat belőlük ennél többet. A gyerekek esetében azért nem ennyire szigorúak az öltözködési szabályok. Lyautey francia helytartó lovasszobra az egyetlen emberábrázolás Casablancában és egyúttal egész Marokkóban (nem szólva a király arcképeinek millióiról). Az iszlám szerint egyedül Allah "teremthet" élőlényeket, így aztán nem könnyen élnek meg itt a szobrászok. Az itteni kávéházak se rosszak, tele férfiakkal, akik café au lait (tejeskávé) és thé á la menthe (mentatea) mellett beszélik meg a világ dolgait, Allah ugyanis nem veszi jó néven a szeszfogyasztást. Kocsmai hangulat szesz nélkül, hihetetlen, de igaz! Marrakesh egész Marokkó legcsodásabb városa, felfedezéséhez minimum két-három napra van szükség, de akár több hetet is gond nélkül el lehet itt tölteni. Djema el fna - holtak gyülekezőhelyét jelenti a tér neve, hajdan a marrakeshi főtéren aggatták ki a "szultán narancsait", vagyis a kivégzett bűnözők és lázadók levágott fejeit. Manapság legfeljebb a téren tanyázó kb. 70 narancsléárus juttatja az eszünkbe az előbbieket. A téren érvágók, foghúzók, írnokok űzik szokatlan foglalkozásukat a szabad ég alatt. Az én kedvencem az egy szál sámlival, hurkapálcával, vattával és olajjal felszerelt fültisztító iparos volt. A vízárusok még ráadásul színpompás látványt is nyújtanak, élénkvörös tunikát és turbánt vagy rojtos rafiakalapot viselnek. A sűrű tömegben csengetéssel hívják fel magukra a figyelmet és a hátukon lévő bőrtömlőből adagolják a vizet a rézbögrékbe. A vizet csak kínálják és nem árusítják, mivel a víz errefelé szent dolog. Hogy miből élnek? A szívességükért és az ivóedények használatáért már kérhetnek pénzt, nem is szólva a turisták fotóin való szereplés díjáról. (A víz megkóstolását viszont épeszű európai elkerüli, ezt tettük mi is.) A tér további látnivalói kígyóbűvölők, majomidomárok, akrobaták, táncosok, varázslók, "sárkányfűárusok". Ez utóbbiak a gyógynövényeken és fűszereken túl csodás erejű varázsszereket is árulnak, például strucctojást vagy szárított kaméleont, ami a potenciazavarok gyógyítására szolgál. (folytatjuk) Berkecz Pál

<<< Vissza