A helyzet 1883 májusában tovább mérgesedett, mivel a vállalkozó az építkezést teljesen beszüntette, munkásait elbocsátotta, felszereléseit pedig áruba bocsátotta. Az építészeti bizottság az építési anyagokat zár alá helyeztette, a vállalkozó ellen pedig bírói intést kért. Újabb vizsgálatok következtek. Végül a hosszas pereskedés elkerülése végett kompromisszumos megoldás született: a megye nem bontotta fel Schwartz Pál szerződését, ellenben kötelezték az ominózus boltozatok újraépítésére és az egyéb hiányosságok pótlására. Az ezekből keletkezett többletköltségek egy részét a megye magára vállalta. Makay Endre építész-művezetőt pedig felszólították, hogy az elkövetkezőkben lehetőleg folyamatosan tartózkodjon Szentesen, s a munkálatokat személyesen felügyelje. 1883. szeptember elejétől az építkezés ismét lendületet vett. December közepére az új megyeháza elnyerte végleges formáját. A állványzat elbontásával láthatóvá vált az építmény méltóságteljes tömbje. A főtéri homlokzat (48,19 m) középrizalitja - a masszív oszlopokkal háromhajósra osztott főbejáratával és az emeleti közgyűlési terem ión oszlopokkal közrezárt óriás ablakaival - tiszteletet parancsoló. A rizalit attikáján a megye ovális címere, két oldalán Themis és Ceres ülő szobraival alkotnak zászlótartó-alapzatként timpanonszerű kompozíciót. (Themis = görög titán, az isteni és emberi jog fenntartója, az emberek gyűléseinek összehívója, a vendégjog őre; a rómaiaknál Justicia. Ceres = római istennő, a földből sarjadó növényi élet, a gabonatermés védasszonya; a görögöknél Demeter.) A nagy ablakok fölötti boltívek "fészkeiben" a mesterségek allegorikus nőalakjai láthatók: az egyikben a földművelés és állattenyésztés, a másikban a kereskedelem és ipar, a harmadikban a hajózás és halászat attribútumaival. Az erkélynél kő mellvédet alkalmaztak, három részre tagolt főpárkánnyal, gyámsorokkal és fogrovat díszítéssel. A kőfaragó munkákat Andretti Anselm budapesti mester végezte. A földszinti ablaksor keretezetlen, az emeleti szint ablakait azonban kétoldalt oszlopok, alól és felül pedig párkányok tagolják. Legfelül a főrészt és az oldalszárnyakat is sima kőgerenda zárja le. Az épületet középen, szinte megfelezve azt, egy választópárkány futja végig. A déli homlokzat (81,16 m) síkszerűbb, erkélyek és plasztikai elemek nélküli. Az árkádos főbejárat kocsifelhajtóját a terv szerint fakockákból kellett volna kirakni, de ettől eltérve sárga kongótéglával burkolták. Az előcsarnok három részre tagolódik. A középső részben elhelyezett két masszív oszlop, melyek a közgyűlési terem falainak egy részét is tartják, kalázi mészkőből készültek. A főlépcső előterét hármas csehboltozat díszíti. A szemcsésre csiszolt vörös márvány főlépcső összerakását Gárgyán Márton szentesi kőfaragó mester készítette. A feljáró mellvédjét sóskúti kőből készült fedlapokkal burkolták, a fordulóknál díszes virágtartókkal. A közgyűlési nagyterem oldalfalai és mennyezete gazdagon díszített. A gipszből készült díszítő formák az antik görög építészeti elemeket idézik (tympanon, tojássor, palmetta díszítés stb.). A nagyterem festészeti munkáit Hegedűs (Herzl) Vilmos helybeli mester végezte. Az eredetileg 30 petróleumlámpával ellátott csillár igazi műremek, Kutschera György budapesti bádogos mester munkája. A megyei hivatalok 1883. december első felében birtokba vehették az új széképületet. Az első ünnepélyes megyegyűlésre 1883. december 10-én került sor, mely alkalomból hála föliratot intéztek Tisza Kálmán miniszterelnökhöz. A műszaki átvételi vizsgálatok és az észlelt hibák javítási munkálatai 1886-ig elhúzódtak. A végszámla (a belső berendezéssel együtt) 228 000 forintra rúgott. Szentes máig is egyik legszebb főtéri középülete 67 éven át megyeházaként funkcionált. 1950-ben Csongrád megye székhelyét Hódmezővásárhelyre helyezték, ettől kezdve az épület a Szentes Járási Tanácsnak (később Hivatalnak) és a Járási-Városi Földhivatalnak adott helyet. Falai között maradt a régi megyei levéltár, mely ma is az 1883-ban kialakított eredeti helyén őrzi a történeti Csongrád vármegye értékes iratait. A járások megszűnését követően (1984) az épületet irodaházként használták. Az 1990-es évek elején kiürítették, egyedül a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára maradt a helyén. Az új elképzelések szerint a megürült részekben egy továbbképzési központ és a Koszta József Múzeum nyer elhelyezést. Az elmúlt 120 év alatt az épület számos átalakításon esett át (a közgyűlési terem karzatát befalazták, körbejárható folyosóit több helyen elrekesztették, a pinceszint egy részét légópincévé alakították, a közlekedő terek dísztégla burkolatát lefedték linóleummal stb.). Külső homlokzatának tatarozására utoljára az 1970-es évek közepén került sor. Valamivel később a tetőzetet újracserepezték. Jelenleg előkészítés alatt áll az épület teljes felújítása. Labádi Lajos

<<< Vissza