Kacskaringós utat járt be a szentesi születésű Kotvics Katalin amíg New Yorkban letelepedett. Iskoláit Szentesen kezdte, majd Hódmezővásárhely, Szeged, Budapest következett a sorban. A külkereskedelem érdekelte, angol-francia szakon tanult. Aztán egyszer csak - megszakítva egyetemi tanulmányait - egy furcsa pillanatban átrepült New Yorkba. A kíváncsiskodó hogyanra így válaszol: legálisan férjhez ment. És tanult tovább: pszichológiát, művészeteket. Majd tíz esztendőt töltött tanulással odakint. A mesterdiploma valamelyest kárpótolta mindezért. S az a tény, hogy művészi fokon megtanult festeni, fotózni. Kiállításokon vesz részt, fest, újabban fotózik, amit öt éve művel. - Sok minden érdekel - meséli. - Munkáimat installációknak nevezem. Ez egyfajta finom, érzékeny áthatás a festészet és a fotózás között. Mondták már, majdnem olyan az egész, mintha fénnyel festenék. A fény nagyon fontos az életünkben. - Hogyan él a nagyvárosban? - New York kozmopolita város, ott mindenki valahonnan jött. Sok művész él ott. Manhattanben lakunk, művészlakást bérlünk. New Yorkban rengeteg galéria található. A művészeknek ott is nehéz betörni abba a világba. Ismeretségek kellenek hozzá, állandóan benne kell élni, mutogatni az arcunkat, hogy el ne felejtsenek. Egy pillanatra sem lehet kiszállni. - Két éve Budapesten, idén Szegeden állított ki. Úgy vélem, a hazai tárlatok is fontosak önnek. - A fővárosban "Fény - Jel" címmel a Magyar Fotóművészek Házában volt kiállításom. A tárlaton több New York-i épületet eltorzítva jelenítettem meg. A Világkereskedelmi Központot is így mutattam be. András Edit művészettörténész azt írta róla, olyan az egész, mintha egy terrortámadás érte volna az épületet. Ez volt július 2-án, és rá néhány nappal, szeptember 11-én... bizonyára sokan emlékeznek a tragikus eseményre. Mintha ráéreztem volna... - És Szeged? - Korábbra terveztük, most jöhetett létre. Teljesen új anyaggal érkeztem a Tisza-parti városba. A kiállításnak Az Idegen címet adtam. Egy fotósorozat, installáció, kedvenc témám az ufók miatt. Már találkoztam a jelenséggel. Úgy gondolom, az idegenekkel, a mássággal szembe kell néznünk, új impulzusok jönnek az életünkbe, az ettől való félelmünk, a viszolygás, effajta érzések szimbolikus megnyilvánítása. A tárlat november 27-éig tart nyitva az Impala Házban. - Azt mondta, sok mindennel foglalkozik. Mi az, ami fontos az életében? - A művészetből nem lehet megélni. De mindig talál az ember mellette valamit. Tanítok egy művészeti iskolában, bírósági tolmács vagyok, ügyvédi irodáknak dolgozom. Szabadúszó életet élek. Fotósokkal dolgozom divatbemutatókon. Szentes mindig nagyon kedves város volt nekem, szeretem, örömmel látom, hogy szépen fejlődik, nagyon jó a levegője, évente kétszer hazalátogatok idős szüleimhez. Egy valamin azért elgondolkodom: az itteni bérek 10-20 százaléka az amerikai béreknek, az árak a kintiekhez képest 80 százalékra tehetők. Magam sem tudom, hogyan tudnak emberek ebből megélni! Lovas József

<<< Vissza