Hidegvérrel ki kell mondanunk, hogy a magyar társadalmat megosztó bizalmatlanság most már olyan méreteket öltött, hogy lassan megkísért sok gondolkodó embert a rémes diagnózis: rajtunk csak egy csoda segít, avagy egy katasztrófa. Ezt vagyok kénytelen leírni egy vasárnapesti hosszú televíziós vita után, melynek utána kimondható: nálunk senki sem tud senkit meggyőzni, mert csak elfogultságok mérkőznek egymással kizárólag szavazatszerzés céljából. Nem értékekről szól a vita, hanem hatalmi érdekekről csupán. Tételezzük mégis fel azt, hogy valami váratlan fordulat következtében - közel Európa kapujához - véget érnek az ádáz küzdelmek, s beindul valami építő összefogás. Ez esetben milyen szabályok érvényesülnének azokon a fórumokon, ahol a döntések és ítéletek születnek? Az Ország Házában Deák Ferenc szavai vennék át a szellemi hatalmat, melyek az országgyűlési képviselő hölgyeknek és uraknak a lelkiismeretébe oltódnának be: "Elhoztuk magunkkal a Nemzet közóhajtásait, és ha nemcsak papíroson, hanem kebleinkben is elhoztuk azokat, mélyen kell éreznünk, mily édes kötelesség a Nemzet bizodalmának megfelelve teljesíteni a Haza reményeit". Ha ezek a csodálatosan bölcs szavakat megértenék és meg is szívlelnék a törvényhozók, akkor a parlament épületéből nem szabadfogású birkózómeccset közvetítene a televízió, hanem épületes és érdekes párbeszédeket. Izgalmasakat, de akár szórakoztatóakat is. Hogy örüljön a nép! Az igazságszolgáltatás területén pedig semmitől sem félnének a bírák annyira, mint a mózesi törvény e parancsának megszegésétől, mely így hangzik: " Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben!... Igaz ítéletet hozz honfitársaid ügyében!" (Mózes III. könyve 19, 15) Minden bíró rettegne attól, hogy Pilátusnak bizonyuljon ott, ahol nagyon is tudni lehet, hogy mi a törvényes és mi a törvénytelen, s nem történhetne meg, hogy a valódi vétkesek Jézus álruhájában pózolhassák magukat a nép kedvencévé. A nép pedig, Istennek ez a kedves magyar népe, nem forogna abban a veszélyben, hogy összezavarodik veleszületett igazságérzete egészen odáig, hogy fehérnek látja a feketét és megfordítva. S talán még az is bekövetkezhetne, hogy végre születne közénk egy modern Keresztelő János, aki gyorsan, talán még 2004. május 1-je előtt rá tudná venni a társadalmat, - különösen a múlt század első felében búsmagyarkodó uralkodó osztály szellemi örököseit - , hogy az önvizsgálat Jordán-vízében jól mártsák meg önismeretüket, különösen hitüket és hazafiságnak nevezett érzéseiket. S akkor lesz mai "kiegyezés". Talán még nagyobb rangú és horderejű, mint volt az 1867-es. Hogy jól járjon velünk az öreg Európa. Vági László

<<< Vissza