<<< Vissza |
Bátorító szavak a tanévnyitón |
2003. szeptember 5. |
![]() Hozzájuk Szirbik Imre polgármester intézett bátorító, szép szavakat. Elsősorban az elsősökhöz. Talán szükség is volt a bátorító szavakra. Eljöttek az óvodából a nagy-nagy iskolába, ha úgy tetszik, átléptek egy lépcsőt, ami nyolc évig meghatározza az életüket. - Bizonyára sokat álmodtatok már a tanévnyitóról. Vannak, akik kicsit félnek az iskolától. Azt kívánom, mindazt a jót, amit az iskoláról gondoltok, valósuljon meg, s derüljön ki róla, hogy kár volt félnetek. A tanító nénik, tanár bácsik itt lesznek mellettetek, de ha körülnéztek, itt vannak az óvó nénik is, elkísértek benneteket, hogy érezzétek, az iskola valaminek a folytatása, most már nagyobbak lettetek, és okosabbak. - Pedagógusnak, szülőnek, és mindenkinek, akinek köze van a gyerekekhez, az a dolgunk, hogy legjobb tudásunk, lelkiismeretünk szerint a gyerekekből kihozzuk mindazt a jót, tehetséget, ami bennük van, hogy az életben örömüket leljék, hogy az életre fölkészüljenek, okos, érző emberekké válhassanak - mondta a polgármester, majd így folytatta beszédét: - A politikusok mostanában elmondják, ki mit tesz azért, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Úgy gondolom, minden szónál többet jelent a tett, az, amelyet a szürke hétköznapokon tapasztalunk meg. Azokból a diákoknak nyújtott szociális támogatásokból, az óvodások étkezési kibővítéséből, hogy ingyenessé tegyük azt, a rászorultak ingyenes tankönyvéből, a sulinettről és egyéb dolgokból, hogy kiderüljön, közel van hozzátok, közel a szülőkhöz. Jelképesen egy könyvcsomagot nyújtott át, ami - mint mondta - szimbolizál valamit. Mégpedig azt, hogy bár itt a XXI. század, a CD-k, az internetek, számítógépek, a hálózatok világa, de a tudás, évezredek tudása és érzelmei a könyvekben még megtalálhatók. L. J. |
![]() |