Az út első részén, a Kanári-szigetekig a fegyencek még mindig láncokban voltak. Ez alatt az idő alatt jóval többen szenvedtek tengeri betegségben, mint az út hátralévő részén, annak ellenére, hogy a tenger viszonylag nyugodt volt. Úgy tűnik, hogy az utasok nagy része többé-kevésbé hozzászokott a körülményekhez. Nem csoda, hogy miután a fegyencek a Kanári-szigeteknél megszabadultak láncaiktól, a nők alkalmat kerestek, hogy kellemesebb körülmények között tölthessék az éjszakát. A flotta egy hétig tartózkodott a szigeten, ahol alkalom volt friss víz, friss hús és egyébb ételáruk felvételére. Annak ellenére, hogy a fegyencek általában csendesen és nyugodtan viselkedtek tudták, hogy szökés megkísérlése esetén azonnali halálbüntetés jár, egy vakmerő fogoly mégis leereszkedett a horgonykötélen, ellopta a hajó "dinghy"-jét, amivel az öböl túloldalán kikötött holland hajóhoz sodródott. Nem volt szerencséje, nem vették fel a hajóra. Az Atlanti-óceánon keresztül Rio de Janeiro felé menet a füllesztő hőség és bűz mellett az elszaporodott patkányok, bolhák, tetvek, poloskák és svábbogarak tették az életkörülményeket még elviselhetetlenebbé. Az elindulás előtti füstölés és kátrányozás nem bizonyult elegendőnek. Az élősdiek nem tettek különbséget a fegyencek és a hajólegénység, illetve tisztek között még azok a nők sem menekültek előlük, akik a büntetést is kockáztatva a legénységi kabinokban szórakoztatták a matrózokat. Egy alkalommal egyszerre négy tengerészt büntettek meg korbácsolással, állítólagos "orgiában" való részvétel miatt. Nemcsak a hivatásos prostituáltakkal volt probléma! Egy bizonyos Elizabeth Dudgeont azért korbácsoltak meg, mert kacérkodott a kapitánnyal. (Nem tudjuk, hogy meddig jutott el!) Őt azért transzportálták 7 évre, mert 9.196 USA-dollárt lopott Londonban. Itt érdemes megjegyezni, hogy néhány női fegyenc a 8 hónapi út után állapotosan érkezett az új gyarmatra. (Folytatjuk)

<<< Vissza