Az önkormányzat képviselő-testülete júniusi ülésén Oltyán Lajosnak - lelkiismeretes és áldozatkész munkája elismeréséül - "címzetes igazgatói" címet adományozott. Osztályfőnöke beszélte rá a tanítóképzőre. A 8. osztály elvégzése után a szegedi, abban az időben még középfokú intézményként működő iskolába iratkozott be, 1956-ban érettségizett, a gyakorló évet követően pedig képesítő vizsgát tett. Először Borsod megyébe rendelték, majd Szentes külterületén, Lapistón tanított három évig. Nagy szeretettel szól a tanyai iskolákról. Mint mondja, azok kulturális központok is voltak annakidején. Ott szinte mindennel foglalkozott a tanító. - Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a Szegedi Tanítóképző Intézet, most is vallom, kiváló iskola volt - meséli. - Nagyszerű tanáregyéniségek dolgoztak ott, akik sok mindenre megtanítottak bennünket. Arra neveltek, hogy bárhová kerülünk, tanyára, falura, kisvárosba, ott mi leszünk a kultúra felelősei, értelmiségiek. Ehhez egyrészt kulturális ismereteket adtak, elvárták, hogy színházba járjunk, különböző programokat szerveztek, továbbá olyan ismereteket tanítottak meg velünk, melyek tantervileg nem voltak előírva. - Például? - Beadványokat szerkesztettünk, kérvényeket írtunk, elvittek bennünket bírósági tárgyalásokra, vagy törvényszéki boncolásra. Ha történt valami, falun, tanyakörzetekben a tanítót hívták oda tanúnak. Ezzel a tanyasi emberek tisztában voltak, tudták, hogy a tanító segíthet rajtuk. Jó kapcsolatuk volt az iskolával. Sokkal jobb kapcsolat, mint manapság a szülők egy részének. Lapistón egy szegedi képzőstársával színjátszó csoportot szervezett, amelynek híre ment a megyében, mivel körbejárták a falvakat, a tanyai olvasóköröket. Mindezt később a művelődési ház vezetőjeként gyakorolhatta is, de közben volt tanulmányi felügyelő, dolgozott az úttörőmozgalomban, majd a városi pártbizottság munkatársa lett. - A pártbizottságon feladatom volt a város oktatási-, közművelődési-, sport- és egészségügye. Értékes időszak volt az, iskolák épültek abban az időben, így a közgé, a mai Pollák szakközépiskolák, a Koszta József és a Deák Ferenc Általános Iskola új épülete. Tartalmilag is nagyszerű időszak volt, hiszen akkoriban indult a drámai tagozat a gimnáziumban, egy sor olyan remek kezdeményezés, amely ma is megállja a helyét. - Egyik beszélgetésünk alkalmával azt mondta erre, hogy szerencséje volt, mindenütt nagyon jó munkatársakra lelt, akik szerették a szakmát. Mégis nagy megnyugvással vette, amikor felkérték a Klauzál Gábor Általános Iskola vezetőjének. - Amikor '84. április elsején kineveztek, az iskolának még a váza állt. Az ukáz pedig így szólt: ott szeptemberben tanítani kell. Ehhez tartottuk magunkat. Azután '85-ben elkészült a tornatermünk is. - Igazgatóként milyen elvárásokat támasztott kollégái elé? - Nagyszerű tantestületben dolgoztam. A legtöbbje olyan, hogy iskolát lát elsősorban, nem csak munkahelyet. Az én olvasatomban nagyon fontos, hogy az iskola ne minősüljön egyszerű munkahelynek, mert az akkor már kívánnivalót hagy maga után. - Nyugállományba vonulása után óraadóként több iskolában tanított. Szűcs Lajos alpolgármester, az elismerés előterjesztője kijelentette, sajnálja, hogy ezután nem vállal ilyen munkát. Bocsásson meg, de megkérdezem, komoly az elhatározása? - Úgy gondolom, hogy a pályán töltött negyvenhét év elég volt a szakmában. Hatvanöt éves vagyok, ez is arra int, hogy a vállalt feladataimból szükséges leadni valamit. Másrészt jelentős változások jönnek a magyar oktatásban, amit nagyon fontosnak tartok, a társadalmi funkciómnál fogva, művelődési bizottsági elnökként igyekszem is segíteni. Mindehhez folyamatosan kell kísérni a megjelenő törvényeket. Úgy megújulni, hogy a tanító ember lépést tudjon tartani a kor követelményeivel. Olyan ismeretekkel lássa el a diákokat, amelyek alapot adnak a továbbtanulásra. - A testület egyhangúan megszavazta az elismerést. - Az egyöntetűség azt jelenti, hogy a városi vezetők értékelték azt a munkát, amit csináltam. A negyvenhét év alatt mindig az emberek ügyeit igyekeztem szolgálni, ebben az elismerésben ez a munka van benne, ami nemcsak nekem szól, hanem azoknak a munkatársaimnak is, akik adott időszakokban velem jöttek, akiket sikerült megnyerni ennek az ügynek. - Eljön a szeptember. Nem fog hiányozni a tanítás? - Hiányozni fog, nagyon. Az iskolától azonban nem szakadok el. Jövőre lesz ugyanis húszéves az intézmény. Arra kértek a kollégák, hogy egy dokumentum-összeállításban legyek a segítségükre. Már hozzáfogtam, szeretném tovább folytatni a munkát. Képviselőként, elhivatott emberként lesz munkám. És hát gyerekeim vannak, unokáim... Nem fogok unatkozni. Lovas József

<<< Vissza