A mai magyar mezőgazdaság teljesítménye közel egyharmadával esett vissza a kilencvenes évekhez képest. Ezért hiába is akarnánk a csatlakozási tárgyalásokon elfogadott kvótákban rejlő negatívumokat Brüsszel számlájára írni, valahol mi rontottuk el - hangzott el a Szentes Városért Civil Fórum által rendezett előadáson. Csikai Miklós, az Árpád Agrár Rt. elnök-vezérigazgatója, az agrárkamara elnöke bevezetőjében elmondta, még több hasonló rendezvényre, fórumra lenne szükség ahhoz, hogy az Európai Unión belüli élet minden területét érintő kérdés napvilágot lásson. A folytatásban a magyar gazdákkal kapcsolatos számok kerültek napirendre. A Magyarországon gazdálkodók majdnem fele olyan kicsi területen dolgozik, mely nem éri el az országos átlagot. Ez az elaprózódás jelentősen megnehezíti az unióban már megszokott összehangolt munkát, hiszen az érdekérvényesítés csak széleskörű összefogással érhető el. Ami pedig a számok mögött rejlik, reális tükörképe a magyar agráriumnak, így a koppenhágai csúcson kialkudott támogatások is azok. A brüsszeli források 73 %-a a szántóföldi kultúrák versenyképességét próbálja a jövőben segíteni. Ide tartoznak a gabona-, az olajos- és a fehérjenövények. A szubvenció további 23%-a pedig a szarvasmarhatenyésztőket illeti majd, akik a roppant alacsony hazai tejfogyasztás miatt olyan kvótákat kaptak, melyekkel nem versenyezhetnek az exportpiacon. A maradék 6 %-kal a dohány- és a konzerviparban résztvevők számolhatnak. A régiónkban a leginkább prioritást élvező zöldség- és gyümölcs termesztők számára marad a verseny, ami az újonnan belépő tagállamokkal együtt 450 milliós nyílt piacot jelent. Itt említésre került a holland példa, ami irányadó lehet a jövőben. Tudniillik a németalföldi termelőknek, s magának a holland mezőgazdaságnak az összefogás hozta meg a sikert, nem pedig a geológiai és az éghajlati viszonyok. Az utóbbi tényezőket vizsgálva Magyarország jóval kedvezőbb helyzetben volt és van, csupán a partnerség hiányzik a magyar gazdákból. Csikai Miklós örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Dél-alföldön már megalakult az a termelési és értékesítési szövetkezet, amellyel a versenyképesség fenntartható, ugyanakkor megjegyezte, az ország más területein nem mennek ilyen gördülékenyen a dolgok. A termelők ugyanis kényelmesen kezelik azt a követelményrendszert, amelynek néhány pontján átmeneti időre kedvezményeket kaptunk, de ez az elodázó viselkedés a későbbiekben durván visszaüthet. Azok a szigorú élelmezési, gazdálkodási és egészségügyi szabványok, amelyek az EU-ban érvényesek, nálunk is ugyanazt a célt szolgálják, a fogyasztóvédelmet, amivel minden további értékesítést megalapozhatunk. Végezetül az a három tényező került szóba, amivel a fogyasztói bizalom terén építhetünk. A minőségi norma, a csomagolás és a folyamatos szállítás. B. D.

<<< Vissza