A spanyol ízek zamata

Az elmúlt egy-két hétben ízelítôt kaptunk a tavasz napfényes idôjárásából és talán most még jobban vágyakozunk a meleg és a nyár után. Vigasztalódjunk most egy képzeletbeli spanyolországi utazás képeivel, s próbáljuk elképzelni az ottani konyha egzotikus ízeit. Mindebben segítségünkre lesz Berczeli Sándorné tanárnô, akinek élményei, tapasztalatai felidézik a spanyol hon jellegzetességeit.

– A spanyol táj csodálatos. Már az oda vezetô út is nagyon szép, végig a francia Riviérán. Láttuk a Pireneusok gyönyörû csúcsait, és a csodálatos szépségû virágokat, a rododendronokat. A hegyi patakok, folyók is elkápráztattak bennünket abban a magasságban. A kasztíliai fennsík már nem olyan látványos, de kimondottan érdekes a köves, vörös talaj, amin kiválóan megél az olajfa, aminek a termésébôl készítik a spanyolok egyik nemzeti étküket, az olajbogyót. Délebbre a kempingben egyszerre láthattuk a narancsfán a virágot, a termést és az érett gyümölcsöt, ami nagyon meglepô volt számunkra. Afrika közelsége is különös hatással volt ránk. A Gibraltári-szorosnál tiszta idôben látszanak a földrész partjának körvonalai, hiszen csak 12-13 km ott a tengerszoros szélessége. Egyszer át is hajóztunk, ami nagy élmény volt, mert a hajó nyomába szegôdtek a delfinek és ott ugrándoztak körülötte.

– Milyenek azok az emberek, akik ezt a csodálatos tájat lakják?

– A spanyol ember nagyon más, mint az európai. A mediterrán éghajlat egy egészen más életritmust diktál az embereknek. A spanyolok nagyon kedvesek, vendégszeretôek, becsületesek, vidámak és jószívûek. Kicsit színpadias a viselkedési stílusuk, de ez nem mesterkélt, hanem természetükbôl fakad. Pillanatok alatt táncra perdülnek, énekelnek. Minél délebbre megyünk Spanyolországban, ez annál jobban jellemzô az ott élôkre. A napi élet 8-9 órakor kezdôdik, akkor kezd éledni az utca. Azután a szieszta idején elnéptelenedik. Ezután 3-4 óra felé újra megpezsdül az élet, ami egészen éjjel 2 óráig tart. Ekkor leginkább csak férfiakat lehet látni, a nôk csak este tíz óra felé társulnak hozzájuk.

– Mit esznek a spanyolok a nap folyamán?

– Reggelire kávét isznak, nagyon sok tejjel, amit “hosszú kávénak” hívnak. Szívesen esznek még sonkát és kolbászt is. A sonkát disznóvágáskor kicsontozzák, azután kinyújtják, felfüstölik. Ez a furcsa, egyenes sonka ott lóg felakasztva a vendéglôkben és ha kell, ebbôl szeletelnek. Ebédnél nagyon népszerû az elôétel, ami többnyire salátából és olívabogyóból áll. Ebbôl kétfélét különböztetnek meg, a zöldet vagy a feketét. Ez utóbbi egy kicsit kesernyés. Nagyon változatosan étkeznek, bôven használják a még a mórok idejébôl származó sokféle fûszert is. Az igazi spanyol konyha igencsak fûszeres, viszont nagyon finom. Érdekes, hogy szinte mindenhol másképpen fûszerezik ugyanazt az ételt. Az elôétel után következik a leves, ami szerintük igazából meghozza az étvágyat. Nagyon híres az ún. “gaszpaccsó”. Ez olyan leves, amit nem fôznek. Sok zöldség van benne, amit régen mozsárban törtek össze. Ma is úgy tartják, hogy így az igazi. Ehhez tesznek pici olívaolajat és jéghideg vizet, valamint pici ecetet és esetenként halat vagy rákot is. A 40 fokos hôségben ez igazán üdítô étel. A levest követi a fôétel, ami nagyon fûszeres húsétel bármilyen húsból és valamilyen körettel. A krumplinak például 30 féle elkészítési módját ismerik. Van, ahol tengervízben fôzik meg, olívaolajjal ízesítik, amitôl különleges zamata lesz. Nem sok desszertet esznek, a süteményeik leginkább mézet, mandulát és marcipánt tartalmaznak. Minden étkezés után bort szervíroznak: a fôétel után testesebb vörös bort, a saláták és a levesek után kimondottan száraz fehér bort. A délután során mindenfélét eszegetnek. Úton, útfélen lehet venni kis halakat, rákokat, amiket éppúgy rágcsálnak, mint mi a tökmagot. Akár tízféle apró rákból is lehet választani az utcai árusoknál, amit kis mérôkkel zacskóba raknak és lehet csipegetni. Este baráti társaságban nagyon szívesen fogyasztják a szangriát, ami nagyon kellemes, finom, üdítô ital. Ennek alapanyaga a vörös bor, amihez gyümölcsleveket és gyümölcsöt tesznek. Jégbe hûtve kínálják.

– Van olyan étel, ami különösen megtetszett?

– Van, a paella, aminek lényege a fôtt rizs. Sáfrányos vízben meg kell fôzni a szárnyas csontosabb részét. Amikor ez elkészült, akkor beleteszik a rizst és rengeteg sok zöldséget. Ez felszívja húslét, és tulajdonképpen egy finom húsos rizs lesz belôle, amit utána megfûszereznek. Lehet bele tenni rákot és gombát is, zöld petrezselyemmel megszórva tálalják.

Tihanyi Erzsébet