A piruló biztos jó

Galóca, a gyilkos

Amikor beköszönt a nyirkos, párás idô, amikor napközben még meleg van, de reggel már ködpára látható a talaj fölött, akkor a mezôn és az erdôszéleken megjelenik a gomba. Az ehetô és a mérgezô egyaránt. A gombát e szempont alapján osztályozni nem könnyû feladat, ám ha tudjuk, hogy mire figyeljünk...

A gombaszedés legfontosabb szabálya, hogy a gombát szellôs kosárba, papírdobozba vagy ládába szedjük – óvatosan, mint a hímes tojást –, sohasem mûanyagtáskába! A tönköt hagyjuk mindig a földben, a gombát késsel vágjuk el. Ügyeljünk a tisztaságra! Csak azt a gombát szedjük le, amit biztosan meghatároztunk, amiben bizonytalanok vagyunk, hagyjuk termôhelyén, de ne tapossuk el! Fontos, hogy minden gombafajtát különítsünk el már szedés közben is. Hiszen, ha olyat is begyûjtünk, ami ehetetlen, vagy mérgezô, pl. galóca, akkor az egész készletet ki kell dobni! Nem kockáztathatunk: ha egy kis darabka rátapad az ehetôre, mérgezési tüneteket idéz.

Szentes határa bôvelkedik gombában. Leggyakoribb a csiperke, a pereszke, a szegfû- és az ôzlábgomba. Tudnunk kell azonban: általában ezek a gombák ehetôk, mégis van olyan fajtájuk, ami mérgezô.

A csiperkének legtöbb fajtája ehetô. Megkülönböztetünk piruló és sárguló csiperkét, attól függôen, milyen színûvé válik sérülés esetén. A pirulóval nincs gond, ehetô (kerti, fenyves, kárminhúsú) A sárgulóval sincs, ha az gyenge, szalmasárga színûvé változik, pl. erdôszéli csiperke. Veszélyes és mérgezô az a csiperke, ami a késsel való megkaparás után hirtelen erôs sárgára, ún. kénsárgára változik. Szaga is kellemetlen, tinta-, vegyszerszagú lesz.

Az ôzlábgombánál már nem lehet – a laikusok számára is egyértelmû – jellemzôket elmondani. A legfontosabb: ehetô a piruló és a nagy ôzlábgomba, de csak a kalapja, a tönkje nem! Finom még a szegfûgomba, ami mezôkön, legelôkön található meg, csakúgy mint az óriás pöfeteg. Ez csak fiatal korában ehetô, amikor még fehér színû, késôbb ugyanis már spórát termel, amit egy “pff” hanggal juttat a földre.

A mérgezô gombák közül a leggyakoribb térségünkben a galóca. Ennek minden fajtája mérgezô. A fehér galóca színe is zöldes árnyalatú, van bocskora és gallérja.

A mérgezés hatása általában fogyasztás után 3–4 órával már észlelhetô: gyötrô hasfájás, hányás, fejfájás. A galóca esetében két nap is eltelhet, mire a tünetek jelentkeznek. Lassan ölô méreg, hiszen mire kiderül, mi okozta a problémát, már súlyos sejtkárosodás jön létre. Elpusztul az idegsejt, a máj és a vese. A galócamérgezett ember szinte menthetetlen.

A leszedett gombát minél elôbb be kell vizsgáltatni! Szentesen két helyen várják a gyûjtôket: Tóth Sándorné, a Galamb u. 3., (T: 313-108) és Udvarhelyi Gyula, az Ipartelepi út 39. szám alatt (T: 311-159). A két gombaszakértô a délutáni órákban (5 és 6 óra között) illetve egyéni egyeztetés alapján áll a gyûjtôk rendelkezésére.

Vanó Éva