Logopédia otthon

Ma Magyarországon a logopédiai kezelést igénylõ beszédhibák többségét a pöszeség adja, azaz azok a hangzóhibák, amelyek legfõbb, beszédben megjelenõ jellemzõje, hogy a gyerek helytelenül képzi vagy más hangokkal helyettesíti az adott hangokat. Például róka helyett lóka vagy jóka, kakas helyett tatas, szilva helyett silva vagy tilva stb. Ezek a hibák az esetek nagyobb többségénél 5 éves korra maguktól rendezõdnek, éppen ezért a fennmaradó beszédhibák javítása csak ezután, fõként nagycsoportos óvodás korban történik. (Kivéve, ha a tévesztett hangok száma 10-15. Ezekben az esetekben a logopédiai terápiát érdemes 5 éves kor elõtt elkezdeni, hogy az iskolakezdésre a hangok korrekciója megtörténjék.) Lelkiismeretes szülõk azonban sokszor kérdezik, hogy mit lehet addig otthon tenni a spontán javulás érdekében.

A beszéd fejlõdését és tanulását veleszületett adottságok (ép idegrendszer, ép hallás, ép beszédszervek), valamint a gyermek környezetébõl fakadó hatások (beszédkésztetés, beszédminta) együttese adja. A veleszületett adottságok befolyásolása szakember feladata, orvosé (pl.: orr-fül-gégész, fogorvos, audiológus), valamint gyógypedagógusé, logopédusé.

A beszédet befolyásoló környezeti hatásokat azonban már a szülõk is pozitívan alakíthatják. A beszédkésztetés, beszédkedv hiánya hátráltatja a beszéd fejlõdését, hiszen a beszéd egyik alapvetõ feltétele a motiváció, azaz, hogy érdemes legyen megszólalni. Ha a gyermek sorozatosan éli meg azt, hogy mondandójára nem figyelnek, nem reagálnak, akkor beszédkésztetése elvész, nem leli örömét a kapcsolatfelvételben. Szókincse nem fejlõdik rendesen, befelé forduló, visszahúzódó gyermek lesz, a személyisége is torzulhat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy meghallgassuk gyermekeinket, hogy mindig érdekelje a szülõket az, amit a gyermek közöl vagy közölni szeretne. Mindezek támogatják a beszédkedvet, és fokozzák a beszéd tanulását. Így a gyermek érzi, hogy érdemes újat, jót tanulni és közölni, hiszen az örömet, elismerést vált ki a szülõkben, felnõttekben, a számára fontos emberekben. Késztetést fog érezni a hanghibák javítására, helyes ejtésére, a szép beszéd megtanulására.

A jó nyelvi minta ismertetõjegye a hangok és szavak pontos ejtése és a gyermek korának megfelelõ minõségû beszéd. Legyünk igényesek saját beszédünkre, mind tartalmilag, mind formailag! Ne használjunk gyermekeink elõtt olyan szavakat, kifejezéseket, melyeket nem szívesen hallanánk vissza tõlük! Beszéljünk helyesen, tisztán, érthetõen, jól artikulálva! Ne várjuk el gyermekünktõl, hogy helyesen beszéljen, ha mi magunk is rosszul képezzük a hangokat. A szókincs, kifejezõkészség fejlesztésében rendkívüli szerepe van a mesék, versek olvasásának, tanításának. Nagyon hasznos, ha a 3-4 éves gyermeknek a mesét, mondókát nem olvassuk, hanem szabadon elmondjuk. Ez a szemtõl szembeni kapcsolat biztosítja a legjobban a megértést, a gesztusok, mimika feldolgozását és a tiszta hangképzés tanulását.

Természetesen kifogástalan, jól érthetõ szülõi beszédminta ellenére is elõfordulhat, hogy gyermekünk beszéde hibás. Mi a teendõnk?

Elsõdleges szabályként megfogalmazhatjuk, hogy a 3-4 éves gyerekek beszédét soha ne javítsuk ki, különösen ne az ejtéshibákat. Ezen személyes példaadással, fokozott pontos ejtéssel próbáljunk segíteni. Óvodás gyereknek soha nem szabad azt mondani, hogy "Ismételd még egyszer szebben!" vagy "Csúnyán mondtad! Mondd még egyszer!" Így nagyon könnyen gátlásokat alakítunk ki a gyermekben, s ahelyett, hogy megszólalna, még inkább hallgatag lesz. Ha azonban egy nehéz szót, kifejezést jól ejt, érdemes dicsérõen megemlíteni: "Milyen okosan, szépen mondtad!" Az értelmes, ügyes gyerek már igen korán tudatában van hibás hangképzésének, ezért higgyük el, motiválni fogja õt a helyes ejtés sikere! ötéves kor körül a kiejtési és nyelvtani hibákat érdemes úgy javítani, hogy megismételjük a gyereknek a helyes formát anélkül, hogy felhívnánk a figyelmét az általa ejtett rossz alakra. A hibás ejtést soha ne ismételjük, ne tudatosítsuk a rosszat!

A nehezebb hangok ejtésénél (pl.: r, l, s, sz,) a legtöbb gondot a nyelv "lustasága", nem megfelelõ mozgása okozza. Ezt nyelvtornával javíthatjuk. Tükör elõtt játékosan mozgassuk a nyelvünket minden irányba, csettintsünk, tágra nyitott szájállás mellett nyaljuk körbe az ajkakat, fogakat stb. A tornához kis történeteket is kitalálhatunk, s a játék sikere garantált a gyermekeknél.

Az ajkak mozgása is fontos. Fúvassunk különbözõ hangszereket, forgókat, léggömböt. Rendezzünk versenyt, hogy ki tudja a legnagyobb buborékot fújni, a vattapamacsot egyetlen fújással kapuba lõni, a gyertya lángját legmesszebbrõl elfújni stb. Fontos, hogy a játékokat csak addig végezzük, amíg a gyermek és a szülõ(k) is jól érzik benne magukat.

A hangok tanításával azonban csínján kell bánni, mert egy-egy rosszul betanított hang "átjavítása" sokkal nehezebb, némely esetben akár megoldhatatlan feladatot jelent. Éppen ezért soha ne felejtsük azt el, hogy a hangok direkt korrigálása szakember feladata!

Borbás Gabriella

logopédus

Apponyi téri óvodai körzet