Apróságok

A természet szeretetének kialakítása már a korai családi neveléssel kezdõdik. Még alig tud járni, beszélni a kisgyermek, amikor felfedeztetjük velük a természet kincseit. Csigákat keresünk a fuben, megfigyeljük a környék legismertebb állatait, utánozzuk hangjukat. Óvodás korukban már biztosan ismerik fel a távoli földrészek állatait is. Az elsõ játékaik is, melyeket nagy szeretettel mindenhová magukkal hordoznak vagy mese után velük alszanak el, többnyire valamilyen plüss állatkák.

Nem is gondoljuk, hogy a természethez való pozitív viszony kialakítása már ekkor elkezdõdik. Milyen jó lenne, ha ez az érzelmi kötõdés a késõbbiekben is megmaradna. Úgy gondolom, mi felnõttek nagyon sokat tehetünk azért, hogy megismertessük a kisgyermekekkel a környezõ világ csodáit. A csodák mellett, mint a napokban is tapasztalhatták, a természet pusztulását is.

A hét végén, munka után, a kellemes napsütésben egyre többen mentünk le megnézni a Tiszát. Sokan gondolták úgy, a gyerekeknek is látniuk kell, hogy mi történt, egyre többen érkeztek családi körben.

A parton már messzirõl lehetett hallani a sok kérdést, ami foglalkoztatta õket. A kicsik természetes egyszeruséggel fogalmazták meg következtetéseiket, „ugye anya, most nem szabad belenyúlni a vízbe, mert ciános... a rossz bácsik megmérgezték.”

Azt gondolom, hogy a környezet óvására való nevelésnek része az is, hogy megmutassuk, mi az, amit védeni kell. A gyerekeknek látniuk és hallaniuk kell arról, hogy milyen hatással lehet az ember környezetének formálására. A családok érzelmi kötõdése, viszonyulása a természethez mintát nyújt a gyermekeknek. Ma az egyik kis óvodásunk elmesélte, hogy õk a hét végén Szegeden voltak, és a hídról virágot dobtak a Tiszába, „mert az már nem él.” Csak egyetlen kislány nem hallott a történtekrõl.

Beszélgettünk a közvetlen környezetünkrõl is, hogy mennyire fontos vigyáznunk az óvodánk udvarán található növényekre is , hogy ne tördeljük le a fák ágait, ne szemeteljünk. A gyerekek már észrevették az ébredõ természet elsõ jeleit. Naponta figyelik a fuszálakon megbúvó katicákat, pókokat a kerítés szélén, a gilisztákat a felásott földben. Sétáinkon figyeljük a madarakat, idõnként szívesen lépnek az útszéli tócsákba is. A természet jelenségeivel való ismerkedés sok-sok örömet jelent számukra. Az érzelmi kötõdésen túl sok információt gyujtenek, ok-okozati összefüggéseket fedeznek fel a világ dolgairól.

A szabad levegõn való séta a szülõkkel számtalan lehetõséget nyújt a közös kis titkos megfigyeléseinkre a természetben. Mutassuk meg hát, annak szép és jó oldalát, beszéljünk a veszélyekrõl is, hogy majd felnõttként megtanulják óvni és tisztelni azt.

Kiss Lajosné