Elõszó

Kedves Olvasó!

Hat éven át hetenként szólítottalak meg a „Gondolatok” címu rovatban: nem aforizmákat közöltem, hanem mindennapos élményeim, olvasmányaim, közéletünk figyelése nyomán támadt észrevételeimet, építõ, tanító, jobbító szándékú megjegyzéseimet fejtettem ki. Annak, hogy nem folytatom tovább, három oka van: egyik az, hogy elérkeztem az 1500. gondolathoz, már nyomdában van az azokat tartalmazó harmadik kötet. A másik ok: az enyéimmel párhuzamosan elkezdõdött más tollából egy hasonló sorozat, ami megállásra késztetett. A harmadik okom a leglényegesebb. Elérkeztünk államiságunk millenniumának az évéhez, 2000-hez, amit városunk is méltó módon kíván megünnepelni. Nos ehhez igyekszem a magam módján hozzájárulni olyan területen, amelyik talán a legérzékenyebb és legfigyelemreméltóbb része magyarságunk ezeréves történelmének: s ez az a tény, hogy van magyar nyelvünk. Hatalmas germán és szláv tengerben él, fennmaradt, sõt bámulatos gazdagságban a legkülönbek közé tartozik a magyar nyelv. Felbecsülhetetlen értéku kincsünk. E kincs elõtt fejet hajtva, büszke magyar szívvel és értelemmel szeretném a Kedves Olvasó figyelmét arra a témára irányítani, amely minden magyarul beszélõ, író, olvasó embernek, fiatalnak, idõsnek szívügye, sõt mindennapos feladata is kell, hogy legyen: „Magyarul, szépen”

Sokan, nálam alkalmasabban dolgozhatnák fel ezt a tárgykört, de van egy vonal, amelyen végig tudom követni és Téged, Kedves Olvasó végig tudlak vezetni: ez a vonal 1600-tól 2000-ig húzódik úgy, hogy megállva 1800-ban és 1900-ban, szemléltetni fogom azokat a változásokat, amelyek magyar nyelvünk legutóbbi 400 éve során megfigyelhetõk.

Kiinduló pontom Károli Gáspár 1590-ben megjelent Vizsolyi Bibliája, a szemléltetés anyaga pedig a Biblia legismertebb, legszebb töredékei. Aki vallásos, az „csemegézhet” benne, aki nem az ugyancsak jól jár majd, mert olyan ismeretekhez jut hozzá, amelyek az átlagos európai muveltségnek nélkülözhetetlen elemei (ha nem egészen ismeretlenek a bibliai részletek, akkor felfrissítheti azok emlékét).

Ennek kapcsán egyetlen megjegyzést teszek csupán: Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája egyfelõl páratlan irodalmi kincs, egyúttal az irodalmi értéku magyar nyelv egyik õsforrása, szép magyar népnyelvünk örökbecsu mintája, ezért annak ismertetésétõl nem szabad eltekintenünk. Ha Isten is úgy akarja és élünk, két folytatásban ismertetni fogom. Figyelmét és türelmét elõre is köszönve köszönti Károli Gáspár és Kiss Bálint egyik szentesi utóda:

Dr. Imre Ernõ