„A sport tartást és önbecsülést ad”

Agyonpolitizált világunkban öröm részt venni egy olyan rendezvényen, ahol az ember, legyen kisdiák vagy felnõtt, csak a teljesítménye alapján részesül elismerésben. Így volt ez Szentesen is, a Nemzeti Sportvárosban az elmúlt hét végén, amikor negyedik alkalommal köszöntötték a kiváló eredményt elért sportolókat, edzõket, valamint sportvezetõket.

Megtelt az ifjúsági ház pódiumterme, több mint százan várták az ünnepélyes megnyitót. A városvezetést Szirbik Imre polgármester, Szarvas Pál és Füsti M. Lajos alpolgármesterek képviselték. A Csongrád Megyei Önkormányzat Sporthivatalának igazgatója, dr. Thékes István ugyancsak jelen volt az ünnepségen. A Himnusz hangjai után Horváth Andrea zongorán adta elõ Chopin keringõjét, majd Szirbik Imre polgármester köszöntötte az egybegyulteket. Beszédében kiemelte, hogy az 1999-es esztendõ sok sportsikert hozott a városnak, ami mögött kitartó, mindennapos munka van. A versenyeken csak akkor születnek nagy eredmények, ha hétrõl hétre, évadról évadra megizzadnak, megszenvednek érte. A komoly munka biztosíthatja az egyén és a csapat boldogulását. Aki megszokta, hogy nap mint nap így cselekszik, az élet más területén is megállja a helyét. Mit ad még a sport? „A sport tartást ad, önbecsülést a saját eredményekre és megbecsülést a másokéra. Ad barátságot, mert bár a sportpályán egymásnak feszülnek az izmok, a viadal végén, amikor az ember kijön a zuhany alól, életre szóló barátságok kötõdnek, melyek évtizedek elmúltával is élnek.”

Ezután a polgármester elmondta, hogy négy éve még csak álmodoztunk róla, talán Sydneyben szentesi versenyzõk is ott lehetnek. Az álmok mára valóra válhatnak. Mi kell hozzá? Hiányzik még néhány századmásodperc, sorsdöntõ tornákon néhány belõtt gól, kemény ellenfelek legyõzése. Ha ez sikerül, sportolóink ott lehetnek a világ ifjúságának legnagyobb seregszemléjén. Végezetül reményét fejezte ki, hogy 2000-ben is büszkék lehetünk sportolóink eredményeire.

Ezután Soós Éva, a gimnázium tanulója szavalta el Garai Gábor Artisták címu versét.

Az emlékérmeket és díszes serlegeket a polgármester nyújtotta át az ünnepelteknek. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, izgatott gyerekeikre jogosan büszke szülõk kezében villogtak a fényképezõgépek és zümmögtek a videokamerák. Milyen jó lesz erre késõbb emlékezni, elõvenni a fotókat, és lejátszani a kazettákat! Megható színfoltja volt az ünnepségnek, amikor Szirbik Imre meleg szavak kíséretében adta át a neki szánt díszes virágcsokrot a szenior úszó Becsák Jánosnénak.

Farkas Sándor országgyulési képviselõ egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, ezért üdvözletét Takács László tolmácsolta:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves fiatal Barátaim! Kényszeru távollétem miatt levélben fordulok Önökhöz, hogy kifejezzem teljesítményük és kitüntetésük fölött érzett elismerésemet és örömömet. Mint hajdan szintén aktív sportoló, tudom, hogy a gyõzelem akarása óriási belsõ erõket tud mozgósítani az emberben, s azt is, hogy a gyõzelem emléke átsegíti az embert pályafutása lejtõin és szakadékain. Szívbõl gratulálok a kitüntetett sportolóknak, edzõknek és vezetõknek, jó egészséget és újabb sikereket kívánok.”

A Szózat hangjai után a vendégek állófogadáson vettek részt.

*

A szombati rendezvény is bizonyította, hogy a sport az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, siker és kudarc, öröm és bánat váltja egymást, de a végsõ gyõzelem mindent kárpótol. Lehet diáksportoló, felnõtt profi vagy amatõr szenior valaki, a lakóhely, a város elismerése külön örömet, megtiszteltetést jelent számára, ezt jól lehetett látni az arcokon. Ismerem a szabályokat, azt is tudom, nem lehet minden szentesi sportolót meghívni, de én hiányoltam arcokat, csapatokat. Nem kaptak meghívót a megyei bajnok ifjúsági labdarúgó csapat tagjai, az ugyancsak bajnok vasutas kézilabdás lányok, csak hogy õket említsem hamarjában. Elsõk a maguk kategóriájában, és mérkõzéseiken sokan szurkolnak nekik. Talán lehetne változtatni a szabályokon, hogy jövõre ne legyen keseru szájíze egyetlen szentesi sportolónak sem...

Bartha László