Tudom, sokan úgy képzelik még ma is a parlamenti képviselõt, amint egy napfényes, magas erkélyrõl, megvilágított pódiumról, emelt hangon beszédet mond a tömeggyulésen. Farkas Sándor, a parlament mezõgazdasági bizottságának elnöke szentesi fiatalember, a Fidesz-frakció szegedi tanácskozása után, késõ este itt ül a szobámban, és csendesen váltunk szót arról, hogyan tovább (Délkelet-)Magyarország. - Az elsõ reformországgyulések óta azt várja a magyar nemzet, hogy a jövedelmek és terhek elosztásában érvényesüljön a társadalmi igazságosság. És mi van ma? A mezõgazdaságban termelõ gyakorta nem kapja meg pénzét az átadott áruért csak napokkal, hetekkel, hónapokkal késõbb vagy soha, és látja: a feldolgozó cégek vezetõinek asszonyai milliós bundában lépnek ki a legújabb Volvóból, a spontán privatizáció nyertesei Új-Zélandon nyaralnak családostul. - A szegedi kihelyezett frakcióülés lényege az elmúlt másfél év értékelése, és a további kettõ-négy-nyolc év feladatainak meghatározása. Ennek leglényegesebb pontjai: a család, az oktatás, az egészségügy körülményeinek mindent megelõzõ javítása, a gazdasági növekedés ütemének tartása, amely önmagában hordozza elképzelt jövõnket. A mezõgazdasági felvásárlásban kialakult problémák mélyebb gyökeruek, mint gondolnánk. A felvásárló- és élelmiszeriparban muködõ vállalkozások jelentõs többsége az elmúlt években alakult, és szakmailag nem nõtt föl a feladathoz, vezetõik nem éreznek együtt a termelõkkel. A tõkecsoportosulások nem termelõpártiak, ami természetes. Hiányolom belõlük az „élni és élni hagyni” elv érvényesítését. - Az egyszeru ember ma sem érti, hogy az ellenzék miként tudta megakadályozni a maffiaellenes törvény, a szervezett bunözés szigorú megbüntetését célzó törvényjavaslat megalkotását, vagy akár a leégett Budapesti Sportcsarnok felépítésére az egy százalék megszavazását. - Sajnos, a kormánykoalícióban - az elmúlt napok nyilatkozatai alapján is - vannak olyan képviselõk, akik értékítéletüket nem minden esetben érvényesítik a koalíciós elvárásoknak megfelelõen. Közismert ugyanakkor, hogy nem vagyunk kétharmados többségben, ami lehetõvé tenné például a büntetõjog és a rendõri fellépés szigorítását. - Véleménye szerint hány évtized kell, amíg kifizetjük az elmúlt ötven év nagyon könnyen nevesíthetõ vezetõinek környezetszennyezési-, egészségügyi-, oktatási -, pénzügyi és erkölcsi adósságát? - Ha az a gazdaságfejlesztés, amit Szegeden prognosztizáltunk, megvalósul, akkor ez a több évtizedes hátrány gyorsabban ledolgozható, mint gondoljuk. Szerintem 20-25 éves idõszak feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a beidegzõdések végképp feloldódjanak, melyek 40-50 év alatt alakultak ki. Február 17-ére Szegvárra hívtam meg a parlament környezetvédelmi bizottságát, hogy a térségben nagy pusztítást okozó belvíz, illetve a nemzetközi környezeti katasztrófa következményeit a helyszínen vizsgáljuk meg. Határozott célom, hogy a körzet minden településére invitáljak meg politikusokat, befektetõket, gazdasági szakembereket, diplomatákat és segítõkész nagyvállalkozókat. Az egyházzenei találkozóra májusban hivatalos a parlament kórusa is. Nem lehetetlen, hogy egyszer a sportcsarnokunkban megmérkõzhetünk a fiatal képviselõk válogatottjával is. Gógl Árpád idén nyáron várhatóan a szentesi kórházban meglátogatja az egészségügyi dolgozókat és a betegeket. - Milyen érzéssel tölti el, amikor elõdje a mezõgazdaságból élõk teljes ellehetetlenülésével ijesztgeti a környék lakosságát a sajtóban? - Az elmúlt négy év mezõgazdasági politikájáról szólni sem lehet, hiszen nem volt. A korábban kialakult helyzet konzerválásán túl semmiféle fejlõdés nem mutatható ki. Hiszen ugyanazok irányítottak, akik '89 elõtt. Hiába volt korábban a kormánynak kétharmados többsége, saját minisztere, saját államtitkára, mégsem muködött az egész. Ezt bizonyíthatja minden gazdaság, földbirtokos vagy földmuves. Kiszolgáltatott maradt a mezõgazdaságban dolgozó. Mi lépésrõl lépésre haladunk elõre, és csak politikai ellenfeleink rémítgetik sajtójukon keresztül a falvak, mezõvárosok lakosságát. - A nyolcvanas évek végén többször is meghívtam Szentesre például Petschnig Mária Zita közgazdászt és Kéri László politológust. Sokunk szemét õk nyitották rá, hogy az MSZMP katasztrófába vitte az országot. E neves személyiségek tavaly gazdasági kudarcot, romlást jósoltak, ám az ország kimutathatóan gyarapodott. - A polgári kormány hatalomra kerülése után pótköltségvetésrõl és gazdasági ellehetetlenülésrõl szólt a sajtó, holott a gazdaság növekedésbe lendült. Ezt az ellenmondást nagyon nehéz ma nekik megmagyarázni, ezért a kutatók hallgatnak errõl. Hogy a sikerpropagandát nem fújják, az talán politikai hovatartozásukkal függ össze. - Akkoriban Petschnig Mária Zita mondta el, hogy neki évfolyam- és csoporttársa volt az egyetemen Németh Miklós, a spontán privatizációt elindító, Princz Gábort a Postabank élére kinevezõ kormány elsõ embere. Igaz, hogy elõreláthatóan õ lesz a következõ választás egyik miniszterelnök-jelöltje? - Jelölt lehet…egyik… Miért ne? - Mit tart a fiatalok vezette kormány legjelentõsebb, a nemzeti érzéseket erõsítõ, a közérzetünket és hangulatunkat javító intézkedéseinek? - A határon túli magyarság helyzetét javító személyes találkozások száma jelentõsen megnõtt minden oldalon. Ritka volt korábban az, hogy magyar miniszterelnök Erdélybe látogasson vagy a határon túl magyar egyetem induljon. A szerb háborúban a magyarság oltalmazása és védelme a NATO-tárgyalásokon is mindig elsõdleges szempont volt. A kérdés másik felére ma már minden olvasó tud válasznolni: a családtámogatási rendszer most van kibontakozóban, s ez a közérzetet is lényegesen javítja. A cél a gyermeknevelés segítése. A tandíjmentesség az egyetemeken, fõiskolákon és a szociálpolitikai kedvezmények bevezetése a lakástámogatásban, mindez másfél év termése. - Mit ért azon, hogy a kormány a magyarság érdekeinek védelmét tekintve egyezteti kül- és mezõgazdasági politikáját az EU-val és az USA-val is? - A magyar kormány messzemenõkig úgy gondolja, hogy a mezõgazdaságból élõk vesztesként nem kerülhetnek ki az EU-hoz való csatlakozási folyamatból. A nemzeti hagyományainknak megfelelõ hungarikumokkal piacot is szerezhetünk. - Csongrád megyében a választások elõtti periódusban hirtelen „spontán civil szervezetek” bukkantak elõ, melyek jelszavaikkal megosztották a nemzeti oldalt, és így elõsegítették, hogy ma ellenzéki irányítású önkormányzatok irányítanak. Miképp ellensúlyozhatja ezt a kormány? - Csak úgy tudja, ha ehhez hasonlóan spontán civil szervezeteket alakítanak a kormányt támogatók is. Ez elég nehézkesen haladt elõre idáig, mert a mai polgári köröknek kevés lehetõségük van a korábbi társaságok, klubok, egyesületek, egyletek funkciójának átvételére. - Szentes több mint egymilliárdot kap idén a központi költségvetésbõl a kórház diagnosztikai tömbjének kialakítására, muszerparkjának fejlesztésére és 160 milliót ezen kívül is. Mégis avval van teli a sajtó, hogy a kormány a pénzek elosztásánál hátrányosan megkülönbözteti az ellenzéki vezetésu városokat. - Ebben a térségben sem igaz, hogy az ellenzéki vezetésu városokat megkülönböztetik, hiszen az önhibájukon kívül hátrányos helyzetu települések támogatására komoly összeget juttatott ide a kormány. Várhatóan a vidékfejlesztési programból is mindenki számára észrevehetõ változások lesznek. A városok vezetése ezt másképpen éli meg, mert azok az automatizmusok, amelyek révén valamit el lehetett érni a megyénél, mára nem muködõképesek. Igencsak nevetségessé válna, aki most ki akarna sírni valamit is Szegeden vagy a minisztériumokban. - Beszéltek-e Szegeden a médiáról, amely ellenzéki szemlélettel értékeli a kormány eredményeit? - Az így volt idáig, mert az eredményeket rendkívül nehéz a magyar sajtón keresztül nyilvánoságra hozni. A szenzáción, a horroron, a szexen és a gyilkosságokon kívül az eredmények nem érdeklik a profitorientált laptulajdonosokat. Én ezt jóhiszemuen így látom. - Ön egy ellenzéki vezetésu város és vonzáskörzete kormánypárti országgyulési képviselõje. Mit kíván tenni, hogy ez az ellentmondás 2002-re föloldódjon? - Számomra egy kívánság van. Ez pedig nem más, mint amit választóim döntõ többsége is akart 1998 tavaszán, hogy ne csak a térségnek, hanem a városnak is polgári vezetése legyen. Nádor István