Hatvan éve repülnek

A közelmúltban tartotta éves rendes közgyulését a szentesi repülõklub. A titkár beszámolt az 1999. év eredményeirõl, gondjairól.

A mostoha idõjárás és a belvíz nagyban hátráltatta a kiképzést. Csak a kiépített helikopter leszállópálya volt használható állapotban, amelyet a mentõszolgálat és a légirendészet gépei vettek esetenként igénybe. A repülõtér így ebbõl a szempontból is nyilvántartott légikikötõ. A klub gazdaságilag önfenntartó, különösebb támogatás nélkül muködik.

Beszereztünk egy Góbé típusú, kétszemélyes vitorlázó repülõ oktatógépet, továbbá egy darab A-70 típusú, francia gyártmányú gyakorló vitorlázó repülõgépet, amelyet felújítottunk. Így most már a vitorlázó repülõgéppark 5 darabra szaporodott.

Üzembe helyeztük az automatikus idõjárásjelzõ állomást, amely szorosan kapcsolódik az országos hálózathoz. Ezen állomás méri a szél sebességét és irányát, a levegõ hõmérsékletét, páratartalmát és a csapadék mennyiségét is.

Vitorlázó repülõ eredmények: csörlésbõl és motoros repülõgép-vontatásból 633 felszállás volt, 101 óra repült idõvel. A szakszolgálati engedéllyel rendelkezõk száma 1999. évben elérte a 10 fõt. Jó eredményt ért el Kátai Mónika tanárnõ, repülõgépvezetõ, aki „B”, illetve „C” vizsgát tett, így most már jogosult a teljesítmény-repülésekre magassági, idõtartam és távrepülés szempontjából. Egy fõ motoros repülõgép vontatásos kiképzést kapott. Sajnos, magassági teljesítmény-repülését magasságíró készülék hiányában nem lehetett hitelesíttetni.

A motoros repülés szinte csak a vitorlázó repülõgépek vontatására és a sétarepülésekre korlátozódott. De így is 151 felszállás történt 49 óra repült idõvel. Sárkányrepülõink csak a szokásos helyi repüléseket végezték. Ejtõernyõs ugrás csoportosan végrehajtva néhány esetben történt.

Repülõklubunk tagsága 1999. évi munkáját a szentesi repülés kezdetének 60. évfordulója szellemében végezte.

Batta Sándor