Zenénk nagykövetei

A volt növendékek immár szokásos böjti bemutatójára a debreceni "Kodály" Szakközépiskolából hárman, a "Liszt" Fõiskola ottani konzervatóriumából és a miskolci tagozatáról is egy-egy, a közelebbi szegedi "konzi"-ból pedig heten lepték meg szombat esti fellépésükkel az Alma Mater szépszámú közönségét, és büszkén feszítõ szüleiket, egykori tanáraikat hangszeres "nagyköveteink". Domenico Scarlatti concertójával Lõrincz Edit bátorkodott elõször pódiumra, majd a már klasszikussá lett nápolyi barokk mester lágyabb szonátáját választotta Frédéric Chopin mazurkája elé a zongorista Majtényi Eszter. Meglepett néhány férfias gesztusa, lám-lám, már ilyet is tud, de megnyugtatott a mû jól átérzett poétikus elõadása. "Fellépés-díjat" kapott tõlem a gitáros Farkas Antónia, aki F. Sor két lant-átirata között Giulliani Capriccióját játszta el, mely jobban passzolt csodás egyéniségéhez. Weber-tõl hozott egy concertinót a klarinétos Nánási Orsolya. A fõiskolások blokkját a bõgõs Bajomi Nagy Péter nyitotta meg O. Schwabe negédes Románcával. A termékeny barokk Telemann szólófantáziáját oboán adta elõ Gilinger Piroska, technikailag tökéletesen, de csak Brezovai Zsuzsanna merész gordonka-mutatványa térített újra magunkhoz, amikor Popper Dávid, a híres csellista brilliáns Tarantelláját vezette elénk, óriási lendülettel. És csak ezután történt meg a csoda, amikor Pintér Borbála fagottjával végre "bekattantotta" az egész termet: Vivaldi concertoval. Hölgy a hangszerével határozottabb nála nem lehet. Ha van valahol a felsõfok felett is grádics, az operista Weber bravúrkoncertjének elsõ tételével oda lépett fel Mihály Erna, aki már oktatja is a klarinétot az Alma Mater-ban. A tökéletes technikai biztonsága bátorítja õt, Erna mûvésze a zenének, mestere hangszerének.Bolla Julianna energikus zongorainterpretációjával kezdõdött a "nagyok" végjátéka: Chopin Boleróját játszotta el üdén és vaskosan. Varga Márta, az oboa bûvészinasa aratta az elsõ vastapsot Pasculli átiratában Donizetti: A kegyencnõ c. opera-variációival. Amit egy oboával meg lehet cselekedni, azt Márta mind bemutatta. Sáfrán Bálinttal érkeztünk el a harsogó "rezesekhez", amikor P.M. Dubois dallamos Concertinójával megmutatta, hogy milyen a selymes-bársonyos diszkant-hangzás. A zongorakísérõk, Mészárosné Suha Csilla, Nagy János és Ukszta Erika teljes és tökéletes hangzással járultak az est sikeréhez.Külön fejezetet érdemel az ütõs-tanszakon immár diplomázó fõiskolás Kertész Ákos több okból is. Prattról, mint szerzõrõl és Costello-ról, mint mûrõl semmit sem tudhattunk meg, de az általa kezelt dobok és a cín pillanatok alatt olyan feszültséget teremtettek, hogy zsongott beléje mindenünk. Nem lenne közhely most újra megírni, hogy amit õ dobokon mûvelt, az igenis zene, Zene, ZENE! Nem tudom mi az, amit õneki még tanulnia lehet...Kár, hogy egyedül õ tudott illendõen bánni a publikummal is, együtt tudott örülni a zenének, és az õneki örvendezõknek... Igaz, énbennem egy piciny hiányérzet is maradt, hogy a leendõ Szentesi Szimfonikusokhoz itt és most, valahogy egy szál hegedûs sem akadt, pedig kellene belõlük vagy két tucat! (RG)